Globális kockázatok, felülteljesítő szektorok

2022. május 06. 14:18 - Miklós Cs

Egyelőre nem kedvez az idei év a részvénypiaci befektetéseknek. Az amerikai S&P500 tőzsdeindex 13,31%-kal, az USA technológia szektor indexe, a Nasdaq 21,16%-kal, de az eurózóna EuroStoxx50 tőzsdeindexe is 11,53%-kal (dollár bázison -18,03%) esett idén április végéig.   

Kockázatokból nincs hiány, több trendváltó esemény is borzolja a befektetői kedélyeket. Kérdés, hogy találhatunk-e attraktív lehetőségeket, amelyekkel ha rövidtávon nem is „garantált” a pozitív hozam, de a piaci átlaghoz, az indexekhez képest felülteljesítést érhetünk el.

Gazdasági szempontból az idei év meghatározó kihívása a negyven éves magasságba emelkedő infláció megfékezése. A piaci folyamatoktól lemaradó FED-nek úgy kell gyorsítania a likviditás visszavonását, hogy a pénzcsapok elzárásával ne sokkolja túl a gazdaságot és a tőkepiacokat, azaz ne okozzon túlságosan nagy dinamikavesztést, esetleg recessziót. Mindezt olyan világpiaci környezetben, amikor a covid-érában túlstimulált fogyasztói keresletbővüléssel párhuzamosan a háború okozta nyersanyagkínálat beszűkülésének is árfelhajtó hatása van. A magas inflációs környezetben az alapvető fogyasztási cikkek gyártói és forgalmazói átlag fölött teljesíthetnek, de közben az újranyitás szektorairól se feledkezhetünk meg. A „maradj otthon” időszakot követően a turizmus, a légiforgalom és a vendéglátóipari ágazatok is jó évet zárhatnak.

Az idei évben sajnos a geopolitikai kockázat is piacbefolyásoló tényező marad. Az orosz-ukrán konfliktus kimeneteleit latolgatva nem mutatkozik esély a háború előtti status-quo visszaállítására, ezért a helyzet világpolitikai súlyából fakadóan számolni kell a világgazdaság működésére gyakorolt tartósabb negatív hatásokkal. A konfliktus visszahozta a hidegháborús félelmeket, lefékezi a globalizációs folyamatot, felerősítheti a polarizálódást, a fegyverkezést, a védelmi célú kormányzati kiadások emelkedhetnek, amiből az erre fókuszáló szektorok „profitálhatnak”. Az olajszektor a háború okozta kőolaj-áremelkedés és a járványhelyzet utáni nyitás nagy nyertesévé vált.

A jelenlegi makrogazdasági és geopolitikai kilátások rövidtávon nem kedveznek ugyan a megatrendeknek, de a technológiai újításokra, a fenntartható környezetgazdálkodásra, a demográfiai változásokra és az egészséges életmódra fókuszáló szektorok perspektívikus befektetési célpontot jelentenek, különösen a hosszabb célú befektetések esetében, és a részvénypiaci korrekciók mindig jó beszállási lehetőséget nyújthatnak.

Kincstári optimizmus?

2022. április 13. 08:51 - Bene Zsombor

Napjainkban egyre több olyan cikkel, elemzéssel találkozom, amelyek a gazdasági növekedés lassulását, vagy akár recessziót jósolnak a következő évekre. Az USA-ban például az év eleji 3,9%-ról 3,4%-ra csökkent az idei évre várt reálgazdasági bővülés. Az Eurózóna még rosszabb képet fest, ott az év elején még 4,2%-os növekedést vártak, de jelenleg már csak 3%-on áll az elemzői konszenzus. Mindezek fényében nagyon meglepő, amit a részvénypiaci elemzők profitvárakozásaiban látni.

Úgy gondolom, hogy a menedzsment mellett, a makrogazdasági környezet van leginkább hatással a profitok alakulására az egyes vállalatoknál. Azonban az ábrákról leolvasható, hogy az említett romló makrogazdasági kép ellenére nem csökkent, sőt emelkedett az idei évre várt profit, jövőre pedig további emelkedés várható. Mégis hogyan lehetséges mindez?

 Az általam ellentmondásosnak vélt jelenségre azt a magyarázatot találtam, hogy a vállalatoknak nem a reálgazdasági növekedés számít, hanem a nominális, ami a magas infláció miatt idén közel 10% lehet például az USA-ban. Amennyiben egy cég árbevétele a nominális GDP-vel azonos mértékben nő, valóban nem olyan nehéz megugrani a hasonló mértékű profitnövekedést, főleg ha hosszávesszük a működési és pénzügyi tőkeáttételt. Azonban ez a magyarázat tartalmaz egy feltételezést, mégpedig azt, hogy a vállalatok képesek áthárítani az általuk tapasztalt költségnövekedést a vevőkre. Ez a feltételezés szerintem nem teljesen állja meg az helyét a jelenlegi környezetben, amikor a növekvő energiaárak és az emelkedő hiteltörlesztések érdemben csökkentik a háztartások elkölthető jövedelmét.

Kíváncsian várom a héten kezdődő gyorsjelentési szezont, ahol reményeim szerint választ kapunk a felvetett ellentmondásra, hiszen a cégek az első negyedéves eredményeik mellett iránymutatást is adnak az idei évre vonatkozóan. Az mindenesetre biztos, hogy az év eleje óta romlottak a kilátások, ez viszont egyelőre egyáltalán nem látszik a profitvárakozásokban.

5b788bd504d5466a8a1b9e2a10ffd621.jpg

 

(A cikk eredetileg a Világgazdaságban jelent meg.)

Megint inverz! Féljünk?

2022. március 31. 13:59 - Bebesy Dániel

Márciusban ismét jelentős mozgások voltak a dollár kamatokban, nagyban átrajzolódtak a FED-el kapcsolatos kamatvárakozások. Az orosz inváziót követő elbizonytalanodás elmúltával a piac számára egyértelművé vált, hogy a háború rövidtávon még magasabbra pumpálja az inflációt. A rövid lejáratú dollár kamatok megugrottak, a hosszabb lejáratúak csak kisebb mértékben emelkedtek, így 2019 nyara után rövid időre ismét invertálódott az amerikai hozamgörbe. Pár hete már írtam ennek a lehetőségéről a blogon, nem gondoltam, hogy ilyen hamar aktuális lesz. Az inverz görbe a 70-es évek óta mindig pontosan előre jelezte az amerikai gazdaság recesszióját. A hozamgörbe alakja kapcsán most is heves szakmai vita indult a kilátásokról.

A FED a márciusi negyedéves prognózisában jelentősen felhúzta a kamatpálya előrejelzését, a piac azonban még ennél is agresszívebb szigorításokat kezdett árazni az elmúlt hetek során. A hónap elején  a befektetők úgy gondolták,  hogy a háború negatív hatásai miatt a FED csak öt alkalommal emeli majd az irányadó kamatot az USA-ban. Március végére a helyzet jelentősen változott, a piac több mint nyolc, 25 bázispontos szigorításra számít, ami azt jelenti, hogy nagy valószínűséggel a FED egyes ülések alkalmával 50 bázispontos emelésről is dönthet majd.

20220331_1.png

A fokozódó várakozások miatt felrobbant a 2 éves anerikai hozam, csak márciusban 90 bázispontot emelkedett. A hosszabb lejáratú kamatok nem tartották a lépést, a 10 éves, „csak" 60 bázispontot nőtt, így a 2-10Y év hozamkülönbözet a hónap során rohamosan szűkült, és március végére nulla közelébe esett. A várakozások szerint az inverzió csak erősödik majd a következő időszakban, a határidős kamatok egy évre előretekintve már mínusz 50 bázispontot áraznak.  A munkaerőpiaci trendek és a fogyasztói bizalom alakulása pedig még meredekebb görbét sejtet.

20220331_2.png

Többször írtunk már róla (itt és itt), hogy a 70-es évek óta minden amerikai recessziót megelőzően inverz volt az amerikai hozamgörbe, vagyis a 2 éves hozam magasabban volt, mint a 10 éves. A hozamgörbe inverz alakja azt az üzenetet hordozza, hogy hosszabb távon nem maradnak magas szinten a kamatok, a jegybank várhatóan vágni fog, mert a gazdaság valószínűleg lassulásba kezd. A lassulás persze nem feltétlenül kell hogy recessziót jelentsen. 2019-ben is heves viták bontakoztak ki az akkori invertálódást követően. Annak ellenére, hogy 2020 első felében az amerikai gazdaság tényleg recesszióba süllyedt, sokan azt állítják, hogy az egyértelműen csak a COVID miatt következett be. A 2-10 éves hozamkülönbözet egyszerű előrejelző szerepét kritizálók szerint ez a mutató nem működhet megbízhatóan amióta a FED állampapírvásárlási mesterségesen nyomottan tartják a hosszabb lejáratú kamatokat. A mostani invertálódás kapcsán is megjelentek azok a vélemények melyek szerint ignorálni kell az összefüggést, ugyanis a jelenlegi helyzet merőben más, mint a korábbi alkalmak „this time is different".  A mostani helyzet azért lehet különleges mert az elmúlt időszakban az infláció nagyon gyorsan váratlanul felfutott, azonban a várakozások szerint ez jelentősen mérséklődni fog. A kötvény piac két éves időtávra előretekintve 5  százalék körüli inflációt áraz, 10 éves horizonton azonban továbbra is 3 százalék alatti ütemre számít, ami majdnem 2 százalékpont körüli, rekord különbségnek számít. Figyelembe véve ezt a jelentős differenciát, a 2 és 10 éves hozamokat az inflációs rátával kiigazítva, a reálhozamokat vizsgálva, a 2-10 éves hozamkülönbözet már mást mutat, a görbe meredek, szó sincsen inverzióról. Ritka, hogy a nominális és a reál kamatokon alapuló 2-10 év hozamkülönbözet ilyen eltérően viselkedik.

20220331_3.png

Melyik mutatónak higgyünk?  A hozamgörbe alakjával kapcsolatos vitához a FED is hozzászólt. Jerome Powell FED elnök pár napja azt hangsúlyozta, hogy a FED kutatásai szerint a gazdaság kilátásait illetően sokkal inkább érdemes a hozamgörbe rövidebb lejárataira fókuszálni. A FED egy 2018-as papírja szerint a 3 hónapos és a 18 hónap múlva várt 3 hónapos hozamkülönbözet nagyobb megbízhatósággal jelzi előre a recessziót, mint a 2-10 éves spread. Ez a mutató Powell szerint egyértelműbben jelzi, hogy mire is készül a jegybank egy másfél éves időtávon. Ha  a 18 hónap múlva várt 3 hónapos hozam magasabb, mint a mostani 3 hónapos, akkor a jegybank várhatóan emelgeti a kamatokat, feltételezhetően nincs nyoma recessziós veszélynek. Ez a hozamkülönbözet jelenleg 200 bázispont körül van, ami az elmúlt 15 év legmagasabb értéke.

Bármennyire szeretnénk, a közgazdaságtanban, vagy a piacokon sose léteznek minden körülmények között működő szabályok. Valószínűleg a hozamgörbe inverzió sem egy csoda mutató, de ettől függetlenül az elmúlt 50 év találati aránya impresszív, így mindenképpen érdemes odafigyelni rá. 

 

Visszatértünk oda, ahonnan 1990-ben indultunk

2022. március 23. 08:00 - Pintér András

"Visszatértünk oda, ahonnan 1990-ben indultunk" - hallom mostanában egyre gyakrabban, elsősorban olyan beszélgetésekben, ahol az orosz-ukrán konfliktusról és a globális világrend várható alakulásáról van szó.  

A fenti mondtat ugyanakkor bizonyos értelemben befektetői értelemben is igaz. Ha ugyanis a fejlett és feltörekvő részvénypiacok teljesítményét az elmúlt több mint három évtizedben vizsgáljuk, akkor kísértetiesen hasonló hozamokat látunk. A sokak által hozzájuk fűzött nagy reményeket – a felzárkózás miatti gyorsabb növekedés magasabb részvénypiaci hozamokkal jár majd – a feltörekvő országok (EM – Emerging Markets) ebből a szempontból nem tudták beváltani.

Az 1990-től induló periódusnak persze voltak jobb és rosszabb időszakai, melyek közül a két legfontosabb momentum talán a feltörekvő piacok látványos felülteljesítése a 2000-es évek elején, illetve a 2008-as válságot követő nagy EM lemaradás. Sok hűhó semmiért – lehetne mégis összességében mondani, hiszen a teljes időszakra mért évesített hozamban pár bázispont csupán a különbség. Ha pedig hozzátesszük, hogy ezt a hozamot a feltörekvő piacok érezhetően magasabb volatilitás mellett érték el, akkor befektetői szemmel még kiábrándítóbb a kép.

20220322_1.png

Az előretekintő hozamok szempontjából persze tudjuk, hogy a piacok aktuális értékeltsége az egyik legjobb kapaszkodónk, a feltörekvő tőzsdék pedig jelenleg is mintegy 30-40%-os diszkonttal forognak fejlett társaikhoz képest. Csakhogy ez a relatív alulárazottság is nagyságrendileg hasonló, mint az 1990-es évek elején – tehát az olló ebből a szempontból sem zárult sokat. Persze mindig vannak olyanok, akik szerint majd most fog – a J.P. Morgan elemzése például a nagyobb nyersanyag-kitettség, a nagy esés után egyre piacbarátibb hangokat megütő kínai gazdaságpolitika és az emelkedő kamatszintek miatt jelenleg is optimista.

20220322_2.png

Eltérő szektorösszetétel, politikai és jogi kockázatok, kevésbé likvid piacok – számos érv hozható természetesen az eltérő árazottságra. Ha csak a mostani események kapcsán értékük hatalmas részét elvesztő orosz részvényekre, vagy a szabályozói és gazdaságpolitikai fellépésétől 2021 eleje óta szenvedő kínai részvénypiacra gondolunk, akkor egyértelmű, hogy mostanában ezek a nehezen megfogható kockázatok egyre fontosabbá váltak a befektetői döntéshozatalban.

És hogy mit tartogat a jövő? Ha tippelnem kellene, rövidtávon olyasmi tőkepiaci megközelítéseket, melyek – hasonlóan mondjuk az ESG szemlélethez – a korábbiaknál aktívabban próbálják meg szűrni ezen jogi/politikai/intézményi szempontok alapján az elérhető feltörekvő országok és cégek körét. Az eddig is meglévők mellé jó eséllyel további „EM-ex" indexek jönnek megpróbálva a (szinte) lehetetlen: számszerűsíteni a számszerűsíthetetlent, megfogni a megfoghatatlant.

----

A cikk eredeti, rövidített verziója a Világgazdaságban jelent meg

A járványügyi szabályok feloldásával kedvező szabadidős befektetési lehetőségek adódnak

2022. február 28. 13:55 - Miklós Cs

Túljutott a világ az omikron vírusvariáns okozta járványhullám csúcsán. A meredeken csökkenő napi esetszámok reményt adhatnak, hogy már a tavaszi hónapokban feloldják az elsősorban szolgáltató szektort, és ezen belül a szabadidős tevékenységeket érintő szigorú korlátozásokat. A lakosság mobilitásának növekedésével a turizmus, a régóta vágyott utazás iránti érdeklődés is robbanásszerűen megugrott az elmúlt időszakban.

A szállodai szobafoglalások erős optimizmust tükröznek a nyári szezonnal kapcsolatban. A nagy nemzetközi szállodaláncok a várakozásokat meghaladó eredményességről számoltak be, és az idei kilátásaik is optimizmusra adnak okot, ugyanis a járványhullám miatt gyengébb januári hónapot követően, a februári foglalások már meghaladják a pandémia előtti szinteket.

Az utazási ügynökségek és közvetítő portálok látogatottsága is felfutott, a foglalások száma is gyorsan emelkedik. Bíztató jel, hogy több globális ügynökség munkaerőtoborzásba kezdett, ami egyértelműen a szektor éledezését jelzi. A szigorú járványügyi szabályok fokozatos enyhítésével és eltörlésével a légitársaságok részvényei is szárnyra kaphatnak. A tavaly októberi felszállási próbálkozást megtörte ugyan az omikron vírusvariáns megjelenése, de idén újra bíztatóak a kilátások.

Kockázatok természetesen maradnak bőven, amire célszerű figyelnie a befektetőknek. A legitársaságok az elmúlt két év járványhullámainak nagy vesztesei voltak, a légiforgalom leállítása csőd közelébe sodort több társaságot, és esetenként csak állami mentőövvel és/vagy tulajdonrésszel tudták elkerülni a csődöt. A téli hónapok végére kifutó omikron járványhullámot követően a magas átoltottság és átfertőzöttség újra lehetőséget biztosíthat az ágazat számára, hogy jó indulóstartot vegyen, és eredményes szezont zárjon.  Viszont egy nem eléggé körültekintő választás esetén könnyedén „kényszerleszállás” lehet a befektetésünkből, ezért a cégspecifikus kockázatok ellen egy ágazati portfólió adhat kellő diverzifikáltságot a nyaralásról is álmodozók számára.

Természetesen nem feltétlenül kell ennyire elrugaszkodnunk a földtől, a vendéglátóipar is a nyitás nyertese lehet, ezért ebben az ágazatban is érdemes alulértékelt befektetési célpontok után kutakodni. 

kep1_3.png

 

(A cikk eredetileg a Világgazdaságban jelent meg.)

A FED csak most kezdi, a piac már a bukást árazza

2022. február 16. 10:48 - Bebesy Dániel

Hacsak nem történik valami nagyon váratlan dolog, akkor márciusban kamatot emel az amerikai jegybank. Nagyot változott a világ, hiszen fél évvel ezelőtt nem sokan számítottak erre, a piaci befektetők úgy gondolták, hogy  talán majd 2022 vége felé szigoríthat először a FED. Az ősztől azonban erősödni kezdtek a kamatemelési várakozások, és mértékük is egyre feljebb csúszott. A múlt héten, a várakozásokhoz képest ismét jóval magasabb januári amerikai inflációs adat megjelenését követően még agresszívebbé váltak a várakozások.  A két éves amerikai állampapír hozama a héten durván megugrott, a napi 10-20 bázispontos emelkedések, nagyon ritka jelenségnek számítanak, azt mutatják, hogy rövid távon is rendkívül gyorsan változik a piaci várakozás. Az ábrán látszik, hogy mostanra már 6-7 emelés van idénre beárazva, és a piac azt sem tartja kizártnak, hogy akár 50 bázispontos lépéssel kezdi a FED a ciklust márciusban, amire az elmúlt évtizedekben soha nem láttunk példát.

20220215_1.png

A piaci kép azért változott ilyen gyorsan fél év alatt, mert az USA-ban (meg a világon nagyjából mindenhol) a korábban vártnál sokkal magasabbra kúszott az infláció, és úgy tűnik, tovább marad a magas szinteken, mint ahogy arra korábban számítani lehetett. Piaci karrierem során eddig soha nem láttam ilyen nagy eltérést az előzetes várakozások és a tényleges inflációs pálya között. Az elemzők 2021 elején még két százalékot alig meghaladó inflációra számítottak az USA-ban, majd folyamatos felfelé revíziókat követően az év végére már majdnem 5 százalékos pénzromlást prognosztizáltak. A 2022-es inflációval kapcsolatban hasonlóan nagy volt csúszás, jelenleg 5 százalék körüli rátára számít idénre a piac.  A januári 7.5 százalékos inflációs adatt mellett meglehetősen furcsának tűnhet, hogy a FED alapkamat még mindig nulla közelében van. Korábban, amikor az infláció gyorsulásnak indult a FED már jóval korábban a fékre lépett és emelni kezdett.

20220215_2.png

Az elemzők és a befektetők legtöbbszőr múltbeli tapasztalatokat, mintákat veszik alapul, hogy a jelenlegi helyzetet értékeljék. Ez a megközelítés azonban most két tényező miatt is meglehetősen bizonytalan. Egyrészt a FED 2020-ban új működési keretrendszert határozott meg magának, másrészt láthattuk, hogy a COVID válságra adott gazdaságpolitikai reakciók is példanélküliek voltak. A most következő kamatemelési ciklus más lesz, ezt maga Jay Powell FED Elnök mondta pár hete. A FED új keretrendszere arra épül, hogy a hosszú évek túl alacsony inflációja után a jegybank átmenetileg magasabb szintre engedi az inflációt, hogy biztosan szabadulni tudjon a monetáris politika számára meglehetősen kényelmetlen alacsony infláció és a nulla közeli kamatok jellemezte környezettől. Az infláció esetében ez a szándékos túlszaladás mindig is magában hordozta, hogy a jegybank a korábbi gyakorlatához képest lemarad, és így utána erőteljesebb kamatemelésekkel kell majd pótolni.  Ez a megoldás azonban 2019-2020 környékén még mindig ígéretes megoldást jelentett a sok éven át tartó inflációs cél alullövésre. A covid válság okozta inflációs sokk azonban újabb, nem várt nyomást tett a rendszerre, erősen gyanítható, hogy a FED nem így képzelte el a korábbi évek túl alacsony inflációjának kiegyensúlyozását. Az eredmény az lett, hogy a piac most úgy látja, hogy a FED olyan gyors kamatemelésekre kényszerül, ami fenntarthatatlan lesz, és 1-2 éven belül kamatcsökkentésre kényszerül majd. Nagyon ritka jelenség az, amikor a piac a kamatemelési ciklus megkezdése előtt már ilyen hamar kamatcsökkentéseket kezd árazni. Ezzel kapcsolatban arra is ritkán látunk példát, hogy a kamatemelési ciklus megkezdése előtt a 2-10 éves amerikai hozamkülönbözet ilyen vészesen közeledne a nullás szinthez. Ez a spread mutató azért számít különlegesnek, mert a 70-es évek óta minden amerikai recessziót előre jelzett. A recessziót megelőzően nagyjából egy évvel a hozamkülönbözet a nullás szint alá bukott, vagyis a rövidebb lejáratú, 2 éves kamatszint magasabb volt, mint a 10 éves.  A FED általában a kamatemeléseket akkor szokta elkezdeni, amikor ez a spread 200-250 bázispontos szinten van. Jelenleg ez a különbözet 45 bázispont, három hónapja még 100 bázispont körül volt, és a határidős árazások szerint egy éven belül már nulla alatt lesz.

20220215_3.png

A gyors csökkenés azt jelzi, hogy a piac  alacsony hosszabb lejáratú kamatokra számít, ami azt tükrözi, hogy hosszú távon nem jelent majd problémát az infláció, viszont valószínűleg a gazdasági növekedés is gyatra lesz, feltehetően recesszióba süllyed a gazdaság. A 2-10 éves hozamkülönbözet mélyrepülése azért is érdekes, mert sem a piaci árazások, sem a FED legfrissebb decemberi kamat előrejelzése (SEP) nem jelez durva, tartós kamatemeléseket. A piaci várakozások szerint a FED emelési ciklus valahol 2% alatt tetőzhet, ami kifejezetten mérsékelt a múltbeli kamatemelésekhez képest. Kérdéses hogy a FED által egyensúlyinak tekintet 2,5 százalékos kamatszintnél alacsonyabb, a jelenlegi magas inflációs számok mellett durván negatív reálkamatot jelentő, 2 százalékosnál alacsonyabb jegybanki kamattal meg lehet-e fogni a mostani inflációs gyorsulást? Ha esetleg ezzel kapcsolatban változna a piaci álláspont, és tovább fokozódnának a kamatemelési várakozások, akkor nagy valószínűséggel a 2-10 éves spread is még gyorsabban bukna nulla alá.

Lehet azon vitatkozni, hogy a jelenlegi viszonylag erős amerikai növekedési mutatók mellett miért ilyen pesszimista a piac, viszont azt el kell ismerni, hogy a múltbeli tapasztalatok alapján elég jó találati aránya van. Hasonló volt a helyzet 2018-2019 környékén is, igaz akkor a FED nagyjából már két éve szigorított. 2019 elején a FED végül fordulatra kényszerült, és gyors kamatvágásokba kezdett. A jelenlegi helyzet sok szempontból  más, nagyon magas az infláció, így nehezebb lesz visszavonulót fújni. Persze az adósságszint is magasabb, így feltehetően a kamatemelések hatása is erőteljesebb. Ez a ciklus egyelőre nagyon másnak ígérkezik, ahogy mondani szokás „this time is different". Majd meglátjuk. 

 

(A cikk eredetileg a Portfolio.hu-n jelent meg.)

Nem jutottak el a holdra a mémrészvények

2022. február 09. 10:46 - Bene Zsombor

A tavalyi év egyik legnagyobb részvénypiaci sztorija a mémrészvények hihetetlen szárnyalása volt. Rövid emlékeztetőül a mémrészvények olyan részvények, amelyek közösségi média platformjain aktív kisbefektetők kedvenc részvényeit jelölik. Általánosságban igaz, hogy ezek a befektetők a vállalat fundamentumai helyett sokkal nagyobb hangsúlyt helyeznek más tényezőkre, úgymint érzelmi kötődés, alacsony árfolyam, vagy a meglévő short állomány. Az utóbbi különösen fontos, hiszen, ha sokan spekulálnak arra, hogy a részvény esni fog, azaz rövidre eladják („shortolják”) a részvényt, akkor az jó alapot biztosít egy esetleges robbanásszerű emelkedéshez, ahogy ez a GameStop videójáték forgalmazó esetében is történt tavaly januárban. Adott volt egy hanyatló üzleti modellel rendelkező vállalat, amit az intézményi befektetők úgy értékeltek, hogy a cég értéke közel áll a nullához, ezért shortolták, az érzelmi kötődés is megvolt sok kisbefektetők részéről, hiszen az általuk forgalmazott videójátékokon nőttek fel, így tökéletes vételi célponttá vált a Reddit internetes fórumon gyülekező spekulánsoknak. Az eredmény pedig már történelem, a cég részvényei hét nap alatt hatszorosára emelkedtek és futótűzként terjedtek a Reddit-en használt „diamond hands” és „to the moon” kifejezések, amik arra utaltak, hogy örökké tartják a részvényeiket, amik az égig, egész pontosan a holdig emelkednek majd.

Egy év távlatában érdemes visszapillantanunk és levonni a tanulságokat a mémrészvényekkel kapcsolatban. Az első és legfontosabb, hogy a tőzsdéken bármi megtörténhet, egy részvény árfolyama irracionális távolságba kerülhet a cég valós értékétől, ami ismételten felhívja a figyelmet a kockázatkezelés fontosságára. Másik tanulság, hogy amikor az újságokban olvasunk ezekről a hihetetlen eseményekről, akkor már nem jó ötlet beszállni. Annak ellenére, hogy a GameStop részvényei márciusban és júniusban is lendületesen emelkedtek, már nem tudták elérni a januárban látott csúcsokat, így aki január végi híradások miatt szállt be az nem tudott nyereséget elérni. Végezetül pedig ismét bebizonyosodott, hogy minden tőzsdei mániának egyszer vége lesz, és a lufik előbb vagy utóbb kipukkannak vagy leeresztődnek, hiszen bármennyire nagy lendülettel indultak, végül a mémrészvények sem jutottak el a holdra.

2e588917328c4bc4b6f3378317966a39.jpg

 

(A cikk eredetileg a Világgazdaságban jelent meg.)

Út a jegybanki digitális pénz felé

2022. január 31. 08:56 - Bebesy Dániel

A héten kezdődik a pekingi téli olimpia, ahol a kínai álampolgárok mellett a külföldi versenyzők és nézők (már ha lesznek a covid miatt) számára először lesz elérhető a Kínai Jegybank digitális pénze. Digitális pénzről általában a magánszektor által kibocsátott kriptodevizák, elsősorban a bitcoin jut eszünkbe. A bitcoin megítélése, létjogosultsága továbbra is heves vitákat generál, az azonban tény hogy az utóbbi időkben szabályozói oldalról folyamatosan erősödik a szembeszél, amit talán részben az elmúlt hónapok jelentősebb áresése is tükröz. A magánszektor által kibocsátott digitális pénzek vergődése mellett, azonban folyamatosan érkeznek a hírek arról, hogy a jegybankok, vagyis az állam is belépnek erre a piacra, a jegybanki digitális pénz (Central Bank Digital Currency – CBDC) formájában. A jegybankok többsége már hosszabb ideje dolgozik a megvalósításon, a CBDC különösen népszerű a feltörekvő piaci országok esetében. 2020 októberétől a Bahamákon már létezik az úgynevezett Sand Dollar, de ennél sokkal fontosabb, hogy India, Mexikó és Kína is meglehetősen előrehaladott állapotban van az e-CNY kapcsán. A fejlett piaci jegybankok kicsit le vannak maradva, a FED például a napokban publikált egy átfogó anyagot, ami továbbra is inkább vitaindító. Egy 2020 végi felmérés szerint a világ jegybankjainak közel 90 százaléka végez valamilyen kutatást, elemzést a digitális jegybanki pénzzel kapcsolatban.

20220131_1.png

A magánszektor által kibocsátott digitális pénzekben, kriptodevizákban sokak számára pont az volt a vonzó dolog, hogy a rendszer anonim, nincsen központi elszámoló ház, nincsen központi felügyelet, vagyis a történetből teljesen kimarad az állam. A covid válságot követő likviditás áradat, a fiat devizákban megingó bizalom, az inflációs félelmek erősítették ezt a percepciót, a kriptodevizák egyre népszerűbbek lettek, egekbe repültek az árfolyamok. A megítélés ettől még továbbra is meglehetősen kettős maradt, a hitvitákról mi is többször írtunk (ITT és ITT). Bitcoinnal kapcsolatban továbbra is az alapvető kérdés, hogy a spekuláción túl mire is jó az egész? Nincs belső értéke, és a fiat devizákkal szemben törvényi előírás sem támogatja az elfogadását. Durva értékingadozása miatt pénzhelyettesítőként nem működik, és a nagy kilengések miatt az értékmegőrző funkció is kérdéses.

A bitcoin hatalmas árfolyamingadozásából adódó problémák miatt lettek az elmúlt években egyre népszerűbbek az úgynevezett stablecoin-ok. Ezeket szintén a magánszektor által előállított digitális pénzek, melyek ugyanúgy a blockchain technológiát használják, vagyis, megmarad a decentralizált, anonimitást biztosító rendszer, mint például a bitcoin esetében, viszont az értékük sokkal stabilabb, ugyanis egy fajta fedezet áll mögöttük, amihez az értéküket rögzítik.  Ez a fedezet lehet dollár betét, értékpapír vagy akár más digitális deviza. A fedezet lehet teljes, amikor például 1 dollár értékű stablecoin mögött 1 dollár értékű betét van (például a Tether esetében), vagy részleges, ahol nincs teljes fedezet, hasonlóan a kereskedelmi bankok betétállományához, mely mögött szintén nincsen meg a bankokban 100 százalékban készpénz.   A fedezetek értéke, a  beválthatóság kapcsán azonban mindig felmerülnek kérdések.  Barry Eichengreen szerint a helyzet nagyon hasonló a rögzített devizaárfolyamok problémájához, amikor a jegybank úgy próbálja egy „gyengébb" deviza értékállóságát biztosítani, hogy annak árfolyamát egy erősebbhez rögzíti, és a devizatartalékok jelentik a fedezetet. A 90-es évek valutaválságai nagyon jól megmutatták, hogy ezek a rögzítések egy ideig jól működhetnek, aztán ha valamilyen okból megbicsaklik a bizalom, akkor a tartalékok ellenére gyorsan összeomlanak. Ilyenkor marad a leértékelés vagy a beváltás mennyiségi korlátozása. Ez a forgatókönyv a fedezett stablecoin-ok esetében is igaz lehet, vagyis stabilitásuk igencsak megkérdőjelezhető.

A stablecoinok igazából 2019 nyarán kerültek a figyelem középpontjába, amikor a Facebook bejelentette, hogy azon dolgozik, hogy Libra néven megteremtse a saját digitális pénzét, melynek árfolyamát egy devizakosárhoz rögzítették volna. A projekt később lendületet vesztett, a Libra név is Diem-re változott, majd a legfrissebb hírek szerint az erősödő szabályozói szembeszélben teljesen zátonyra futott, a Facebook az egész projektet inkább eladná. A Libra kísérlet arra azonban jó volt, hogy a kormányok, jegybankok, pénzügyi szabályozók észbe kaptak, hogy ha az állam nem csinál könnyen használható digitális pénzt, akkor azt a magánszektor megvalósítja helyettük, mert igény az van a gyors, olcsó, akár a kereskedelmi bankoktól függetlenül használható pénzre.

Állami szempontból több tényező is aggodalomra adhatott okot. A döntéshozók megijedhettek, hogy egy magánszektor által kibocsátott új pénz, amire nincsenek direkt hatással a jegybankok, gondot okozhat a monetáris politika hatásosságát és a pénzügyi stabilitást illetően.  Ez különösen érzékeny téma a feltörekvő piaci országok esetében, hisz a lakosság akár tömegesen válthat más stabilabb, nagyobb hitelességgel bíró deviza által fedezett digitális pénzre, stablecoin-ra. A magánszektor által üzemeltetett pénz esetében a korlátozottabb felügyelet mellett a személyes adatok biztonsága, a pénzmosás és a kiberbiztonság kérdései is fokozták az aggodalmakat. Az is problémát jelent, hogy nem feltétlenül előnyös, ha egyes piaci szereplőknél koncentrálódik a pénzügyi forgalomhoz kapcsolódó rengeteg adat, hisz az sok szempontból hatalmas versenyelőnyt jelenthet. Versenyfutás indult tehát a magánszektorral, az államok is digitális pénz megalkotásán kezdtek dolgozni, elsősorban azért, hogy ne veszíthessék el a kontrolt a monetáris politika felett. Az amerikai jegybank elnöke Jay Powell szerint egyszerűen nem lenne szükség kripto pénzekre, ha létezne digitális dollár.

A jegybanki pénz eddig két formában létezett. Fizikai valóságban a forgalomban lévő papírpénzként, és digitális formában a kereskedelmi bankok jegybanknál elhelyezett tartalékaként. A pénz többi formája esetében kereskedelmi banki pénzről beszélünk, amit a kereskedelmi bankok teremtettek, és az állam csak a betétbiztosításnak megfelelő határig vállal értük garanciát. A digitális jegybankpénz esetében a készpénz digitális formájáról beszélünk, a követelésünk a jegybank, vagyis az állam felé lenne (nem futnánk az adott kereskedelmi bank kockázatát), akár úgy hogy a lakosságnak is a jegybanknál lenne számlája. A CBDC fő célja az lenne, hogy gyors, a kereskedelmi bankoknál olcsóbb tranzakciókat tenne lehetővé, ráadásul azok számára is, akiknek nincsen banki hozzáférésük, hisz a használatához elég lenne a mobiltelefon, talán még az internet kapcsolat sem feltétlenül szükséges, elég a bluetooth.

A gyakorlati megvalósítással kapcsolatban azonban továbbra is rengeteg a nyitott kérdés. Nincs eldöntve, hogy fizessen –e kamatot a digitális jegybankpénz? Ki vezesse a természetes személyek számláját? A jegybankok számára lehet, hogy ez óriási plusz adminisztrációs feladat lenne, és persze adatvédelmi kérdések is felmerülnek, hisz az állami szervek így akár minden pénzmozgást nyomon követhetnének. Kérdéses a bevezetés a pénzügyi stabilitás szempontjából is, hisz a jegybanki digitális pénz a kereskedelmi banki betétek vetélytársa lehet, komolyabb betétkiáramlásnak pedig számtalan negatív következménye lehet. Egyáltalán milyen szerepe lenne a kereskedelmi bankoknak? Biztonsági kérdések kapcsán felmerül, hogy egy ennyire központosított rendszer mennyire lehet kitéve kibertámadásoknak? Az is nagy kérdés, hogy a különböző jegybanki pénzek között milyen átjárás lesz, hogyan működnek majd a nemzetközi utalások, illetve adott ország lakosai hogyan férhetnek hozzá más ország digitális jegybanki pénzéhez? Veszélyeztetik -e a különböző digitális jegybanki pénzek a dollár vezető nemzetközi deviza szerepét? Kérdéses persze az is, hogy az emberek többsége egyáltalán akarja –e majd a jegybanki digitális pénzt? A magánszektor mindig gyorsabban fejleszt, innovál, bármikor jöhetnek új megoldások, amik gyorsítják, olcsóbbá, és szélesebb körben hozzáférhetővé teszik a pénzügyi tranzakciókat. A pénzügyi rendszer evolúciójának előrejelzése meglehetősen problémás. Történelmi tapasztalatok szerint az látszik, hogy hosszú stagnálások után, villámgyors, áttörő változások következnek.  A digitális pénzek kapcsán is felmerülhet, hogy egy ilyen hullámszerű változás előtt vagyunk. A történelmi tapasztalatok másik  érdekessége, hogy általában egy adott politikai közösségben a pénzhasználat kapcsán tendencia van az uniformizálódásra, vagyis, hogy egy fajta pénzt használjanak. A történelem során sokszor láthattunk különböző magánpénzeket párhuzamosan létezni, de általában mindig lezajlott egyfajta kiszorítás, és legtöbbször (talán mindig) a végén az állam, a szuverén által kibocsátott, garantált pénz maradt életben. 

Áll a bál az urán piacán

2022. január 19. 08:00 - Pintér András

Vannak nyersanyagok, amelyek esetében megszokhattuk, hogy a meghatározó kitermelő országok helyzete jelentősen befolyásolja az árakat. Tudjuk, hogy az OPEC döntései nagyban determinálják, hogy az árak az olajpiacon lefelé vagy felfelé mozognak, megtanultuk, hogy a ritkaföldfémek piacán milyen domináns Kína szerepe, és arról is egyre többet lehetett hallani az elmúlt években, hogy a brazil csapadékmennyiség alakulása mekkora ingadozásokat tud eredményezni a kávé piacán. 

Az elmúlt napokban a kazah helyzet kapcsán (az egészen érdekes bitcoin-kötődések mellett) ugyanakkor egy további nyersanyag, az urán is a befektetői figyelem középpontjába került. Olyan, mintha az olaj piacáról beszélnénk, miközben a Közel-Keleten áll a bál – használták sokan a hasonlatot, ami, ha figyelembe vesszük, hogy Kazahsztán a világ urán-kitermelésének mintegy 40%-át adja, nem is túlzás. Nem csoda, ha az urán határidős-piaci ára az a tavaly nyári 30-35 dolláros szintekről 2022 elején 45 dollár környékére ugrott.

20220119_1.png

Az urán árfolyam-alakulásáról egyébként már a közép-ázsiai országban zajló események előtt is egyre többet lehetett hallani, elsősorban a fosszilis energiahordozóktól való elfordulás miatt. Az elkövetkező években jelentős atomenergia-beruházások várhatóak, Kína például az elkövetkező 15 évben 150 atomreaktor építését tervezi egy 440 milliárd dolláros program keretében. Az elszabadult energiaárak miatt pedig az elmúlt időszakban már az európai döntéshozók is egyre békülékenyebb hangot ütöttek meg az atomenergia környezeti megítélésével kapcsolatban. Ha ilyen drága marad a gáz, akkor kelleni fog az atomenergia – a kényszer és a piaci árnyomás nagy urak, így a 2011-es fukushimai katasztrófa utáni atomenergia-ellenes hangulat is oldódni látszik számos országban.

20220119_2.png

A tőkepiacok persze más dimenziókban is azonnal mozgásba lendültek. A kazah helyzet miatt azonnal górcső alá kerültek az ausztrál és kanadai urán-kitermelők részvényei (amellett, hogy Ausztrália a világ harmadikszámú kitermelője, az iparági becslések szerint a legnagyobb készleteken csücsül). Az urán piacán történtek pedig újra rávilágítottak arra, amit a nyersanyag-befektetők már régóta tudnak: befektetni nem csak gazdasági-, hanem sokszor egyéb kockázatok figyelembe vételét is jelenti. 

----

(A cikk eredeti, rövidített verziója a Világgazdaságban jelent meg.)

Kriptók és részvénypiacok – mozog az egyik, mozog a másik

2022. január 12. 09:04 - Pintér András

Mostanában már azok is egyre kevésbé engedhették meg maguknak, hogy ne foglalkozzanak a kriptopiacokkal, akik az egész jelenséget sokáig csak szkeptikusan a partvonalról figyelték. A kriptoeszközök egyre szélesebb körű elfogadottsága és intézményi adaptációja szempontjából az elmúlt két év mérföldkőnek számított, melyet mind a befektetők, mind a kriptodevizákhoz kapcsolódó tőkepiaci eszközök (indexek, alapok, határidős termékek) számának növekedése tükrözött.

Persze a dolog végkimenetele és az árfolyamok alakulása rendkívül bizonytalan (a lehetséges jövővel és a fontosabb lépésekkel mi is több alkalommal foglalkoztunk a blogon, például itt, itt és itt), a kockázatok sokrétűek. De ezekről úgy is olvas eleget, akit érdekel a téma.

Amiről talán kevesebb szó esik, rövid elemzésükben pedig az IMF elemzői nagyon szemléletesen mutatják be, az az, hogy a kriptók egyre fontosabbá válásával mennyire felerősödött a kriptoeszközök és a részvénypiacok közötti kölcsönhatás. A jelenség, hogy az egyik piac mozgásai a másikon is egyre inkább érzékelhetők párhuzamosan. Mindezt a két eszköz – a bitcoin és az amerikai részvénypiac – közötti korreláció elmúlt időszakbeli látványos emelkedése is mutatja.

20220112_1.png

Számos történetet lehetett olvasni a közelmúltban a 2020 tavasza óta tartó piaci őrületről, a befektetői közösség átalakulásáról, a jegybanki többletlikviditás minden eszköz árát felhajtó hatásáról, a Robinhood-generációról, a mém-részvényekről és a spekulatív tőkeáttételes pozíciókról, így az ember sejthette, hogy a kriptók és a hagyományos tőkepiaci eszközök közötti kapcsolat több dimenzióban is egyre szorosabb vált. De be kell vallanom, meglepett, amit az IMF ábráin láttam.

20220112_2.png

Az elemzők számításai szerint ugyanis a korreláció mellett a kriptók esetében 2020 óta érezhetően megnőtt ez az ún. továbbgyűrűző hatás (spillover) is. Olyannyira, hogy az S&P500 Index volatilitás-varianciájának egyhatodát, a részvény-hozamok varianciájának pedig nagyjából egytizedét a bitcoin volatilitása, illetve hozamának alakulása magyarázta ebben az időszakban. Ezek a számok érezhetően magasabbak, mint a 2020 előtti értékek, illetve az ábrákat nézve az is szembetűnő, hogy a kölcsönhatás nagyságrendje különösen piaci stressz-periódusok esetén ugrik meg (nem véletlen, hogy az IMF az anyagot a „pénzügyi stabilitási kockázatok" kategória alatt jelentette meg).

Lehet, hogy sokak szemében csak statisztikai hókuszpókusznak tűnik a dolog, de azok, akik szorosan követték a piaci eseményeket az elmúlt két évben, talán egyetértenek velem: az ábrák jó tanúbizonyságát adják annak, amit az ember egyre inkább érzett. Annak, hogy olyan likviditási/jegybanki/spekulatív környezetben élünk, ahol a hagyományos eszközök piacán is egyre fontosabbá vált, hogy mi történik a kriptók világában (illetve természetesen vice versa).

Abban a kriptovilágban, ahol továbbra sem főleg érvekkel és ellenérvekkel találkozom, hanem inkább hívőkkel és nem-hívőkkel. Tartozzon is ugyanakkor az ember bármelyik csoportba, a fenti számok alapján egyre inkább egyértelmű, hogy a kriptókon még annak is érdemes rajta tartania a szemét, aki csak hagyományos eszközökbe történő befektetésekkel foglalkozik.

Az egyre szélesebb körű adaptációból ugyanis – jó eséllyel – ez is következhet. Az egyre erősebb korreláltság, a potenciálisan egyre erősebb kölcsönhatások.

süti beállítások módosítása