Mit gondoltok, Roger Federer, generációjának kiemelkedő teniszezője, pályafutása során lejátszott labdameneteinek hány százalékát nyerte meg? Mit tippeltek, ha tudjátok, hogy egyébként meccseinek közel 82%-án hagyta el győztesen a pályát? És mi köze mindennek a befektetésekhez?!

Kezdjük az elején!

Gyakran az ember annyiszor hall egy állítást, hogy szinte magától értetődőnek tekinti annak igazságtartalmát. Sokszor anélkül, hogy igazán mélyen átgondolná vagy felfogná a kijelentés mélyebb értelmét.

Így voltam pár nappal ezelőttig én is azzal a tőkepiaci alapvetéssel, mely szerint ahhoz, hogy valaki sikeres befektető legyen, elegendő, ha az esetek kicsivel több mint 50%-ában dönt jól. A dolgot mindig is magától értetődőnek tartottam – elég időt töltöttem már el a piacokon ahhoz, hogy tudjam, a rossz döntések minden befektető életének elkerülhetetlen velejárói. Sok sikeres befektetőnél és hedge fund menedzsernél olvastam valami hasonló gondolatot, és mivel mindig is lenyűgözött a piacok valószínűségi jellege, a dolog matematikájával is tisztában voltam.

Mégis, amikor pár nappal ezelőtt Jason Karp befektető tweet-jét olvastam, valami sokkal mélyebben állt bennem össze, mint bármikor korábban. Fura módon ehhez egy egyszerű tenisz statisztika kellett. Karp a jelenkor három legnagyobb férfi teniszezői pályafutásának egy fontos adatát idézi: Nadal, Federer és Djokovic pályafutásának győztes labdamenet statisztikáját, azaz azt, hogy a pályafutásuk alatt lejátszott összes labdamenet hány százalékát nyerték meg. (Végső tippelési lehetőség azoknak, akik az elején nem tették meg!)

Mindhármuk esetében 54-55% körüli számokat látunk.

Hogy lehetnek ezek a számok ilyen alacsonyak?! – be kell vallanom, ez volt az első gondolatom, amikor olvastam a tweet-et. Magamtól biztosan magasabb százalékokat tippeltem volna a mezőnyből ennyire kiemelkedő három klasszis esetében (Federer 100 poénból jellemzően 46-ot elveszít? Micsoda?!)

Aztán leesett a befektetői analógia, és minden értelmet nyert.

Ebből a szempontból a tenisz és a befektetési eredmény közötti kapcsolat ugyanis nagyon erős: sok egymást követő esemény (sok befektetés, sok lejátszott labdamenet) esetén a kis kezdeti különbségek egymásra rakódása, felhalmozódása a végeredményben nagyon komoly eltéréseket tud eredményezni.

Akit jobban érdekel a dolog számszerű háttere, és nem csak egy blogbejegyzés szintjén elnagyolt bemutatás, annak ajánlom ezt a cikket, vagy például Michael Mauboussin könyvét. Ez utóbbi Ian Stewart matematikusra hivatkozva idézi, hogy egy olyan játékos esetében, aki a pontok 53%-át nyeri meg, egy három nyert szettre menő meccs esetében a győzelmi valószínűség közel 85%-os (jó szimulációs oldal itt).

A fenti táblázatnak még egy nagyon fontos üzenete van: a dolog matematikája szempontjából kiemelt fontosságú, hogy milyen hosszú játékról beszélünk. Minél rövidebb ugyanis két játékos találkozója, annál kevésbé tud kijönni az apró különbségek hosszú távú felhalmozódásának hatása. Maradva a labdamenetek 53%-át megnyerő játékos példájánál: a közel 85%-os meccs-győzelmi esélyekkel szemben egy szett megnyerésének valószínűsége már csak 70%, egy game szintjén pedig csak 57% körüli. A pontok adott százalékát megnyerő teniszező esetében egy három nyert szettes meccs megnyerésének valószínűsége pedig szintén ebből adódóan magasabb (84% vs. 79%), mint egy két nyert szettesé (nem véletlenül játszák a sima tornák két nyert szettig tartó meccseivel szemben a Grand Slam találkozókat három nyert szettig). 

Minél hosszabb a meccs, minél több a lejátszott poén (üvölt az analógia: minél hosszabb egy befektetői pályafutás, minél több a megvalósított befektetés) annál inkább érvényesül a tudás, annál inkább érvényesek a matematikai törvényszerűségek. Ahogy Mauboussin fogalmaz az említett könyvében: a tény, hogy egy teniszmeccsen rengeteg pontot játszanak le, biztosítja, hogy a képességbeli apró különbségek hatása végül is érvényesüljön, minimálisra szorítva a szerencse hatását a tudással szemben. Nem véletlenül mondják a befektetőkre is, hogy teljesítményüket ne pár év hozamai (ne game-ek és szettek), hanem minél hosszabb időtáv alapján ítéljük meg. 

A legjobb befektetők, a legjobb teniszezők esetén a végeredményben látott hatalmas eltérések tehát sokszor valóban pár százalékon múlnak. Pár százalékpontnyi kiinduló eltérés, hatalmas különbség a végső kimenetben.

Ahhoz, hogy valaki zseniális teniszező legyen, elég megnyernie a pontok 54%-át.

Ez az analógiai kellett ahhoz, hogy ma világosabban értsem, mint valaha: ahhoz, hogy valaki (hosszú távon!) sikeres befektető legyen, elég lehet nagyságrendileg hasonló arányban jó befektetési döntéseket hoznia.