Egészen érdekes család és életút Zsigmondy Emilé. Testvére Zsigmondy Richárd Nobel-díjas kémikus, Emilnek pedig valamivel kevesebb, mint 24 év elegendő volt egy orvosi diploma megszerzéséhez, számos nevezetes hegymászó-teljesítmény beállításához és több könyv megírásához. Ezen könyvek közül egy érdekes most nekünk, a hegymászó körökben máig releváns szakirodalomnak számító, 1885-ben megjelent Alpok veszélyei, melyben Zsigmondy a hegymászókra leselkedő kockázatok két kategóriájáról beszél.

És hogy hogyan jön mindez egy tőkepiaci blogra? Hát úgy, ahogy például a focikapusok, a vadászpilóták, a teniszjátékosok vagy az erdőtüzek témája is jött – a legerősebb analógiák ugyanis sokszor a befektetések világától első ránézésre távoleső területekről jönnek. Így van ez szerintem most is, hiszen Zsigmondy kockázat-definíciói a mai kor megtakarítói számára is megfontolandó üzeneteket és fontos tanulságokat hordoznak. 

Zsigmondy szerint ugyanis a hegymászáshoz kapcsolódó kockázatoknak két fő csoportja van: az objektív kockázatok, amelyek a hegymászás környezetéhez, külső körülményeihez és adottságaihoz kapcsolódnak, illetve a szubjektív kockázatok, melyek a hegymászó személyéhez kötődnek. Az előbbi kockázatok közé például egy sziklaomlás vagy egy hirtelen lecsapó vihar veszélye, míg az utóbbiak körébe egy képességeit meghaladó vagy nem megfelelően felkészült hegymászó, vagy a túlzott kockázatvállalás kiváltotta hiba tartozik. 

Ezzel a koncepcióval Zsigmondy mindenkit szembesít azzal, hogy kockázatok nélkül nincs hegymászás – aki hegyet mászik, kockázatot vállal. A kockázatok jellege ugyanakkor eltérő. Míg az objektív kockázatokra készülni ugyan lehet, de totálisan megszűntetni azokat sosem, a szubjektív kockázatok esetében a mi kezünkben van a megoldás. Azokat az önmagunkkal való őszinte szembenézéssel, megfelelő helyzetelemzéssel és felkészüléssel szinte teljesen megszűntethetjük. 

Ha a fenti bekezdésekben a hegymászást a tőkepiaci befektetésekkel helyettesítjük, a fő üzenet változatlan marad: tőkepiaci terepre merészkedve mindig lesznek kockázatok, melyek egy része külső adottság, másik része pedig olyan, ami a befektetői személyéhez és döntéseihez kapcsolódik, épp' ezért a kezelésére is több lehetőségünk van. 

A példa kedvéért a részvénypiacoknál maradva: külső adottság, azaz objektív kockázat, hogy a részvénypiacok időről-időre jelentős buborékokat élnek át, majd aztán velőtrázó eséseket szenvednek el. Tehet bármit a befektető, ezen adottságon változtatni nem fog tudni – a hegymászós hasonlatnál maradva: ez terepadottság, a „játék" része. A piacok már csak ilyenek.

Az ugyanakkor már szubjektív, egyénhez kapcsolódó kockázat, hogy egy piaci esésre vagy egy lufiszerű emelkedésre hogyan reagálunk. A zuhanó áraktól megijedve épp' a mélypontokon kiszállva és a mániákus emelkedésből való kimaradástól félve a csúcspontokon vásárolva, vagy pedig higgadtan, hosszú távú befektetőként viselkedve. Márpedig ahogy azt a múltbeli számok mutatják, az ilyen jellegű befektetői döntéseknek nagyon komoly ára van, több százalékpontban mérhető hozamokkal. 

Egy adott eszközosztály karakterisztikája, kockázat/hozam profilja alapvetően meghatározza az objektív kockázatok körét. Más adottságokkal, más veszélyekkel kell számolnunk megtakarítóként a kötvénypiacokon, mint a részvények esetén, és megint teljesen másokkal például a kriptoeszközök területén – azt gondolom, hogy ez könnyen elfogadható tény. Ennek kapcsán igazából csak egy dolgunk van: kockázatvállalási képességünk fényében tudnunk kell, hogy van-e keresnivalónk azon a terepen, ahova éppen merészkedni készülünk, vagy sem. A mi döntésünk, hogy a kockázatmentes befektetések kellemes kirándulását ígérő lankáira vágyunk vagy épp' biztosítókötél nélküli spekulatív day tradingre.

A szubjektív kockázatok kontrollálásának terén ugyanakkor sokkal kevesebb a megváltozhatatlan adottság, és sokkal több minden rajtunk múlik – itt a siker nagyban függ az alapos felkészüléstől és helyzetértékeléstől, az esetlegesen felmerülő kockázatokra való reagálás szabályait előre meghatározó procedúráktól és azok nagy önfegyelmet igénylő betartásától. Egy jól kialakított, kellően diverzifikált portfólió, egy tudatosan végiggondolt átlagáras stratégia vagy egy előre meghatározott menetrend szerint végrehajtott portfólió újrasúlyozás – mind olyan eszközök, amelyek a saját viselkedésünkben gyökerező szubjektív kockázatokat hatékonyan tudják kezelni. 

Mert ahogy egy sikeres hegymászó-kalandhoz is egy az adottságainkhoz jól illeszkedő terep, alapos felkészülés és erős önkontroll kell, a befektetéseknél is ugyanez a kulcs: a kockázati szintünkhöz illeszkedő eszközválasztás, illetve egy előzetesen megtervezett és aztán pontosan betartott befektetői út. 

Ez Zsigmondy legfontosabb üzenete: a tény, hogy bár a kockázatok egy része megszűntethetetlen objektív adottság, a másik részük nagyban rajtunk múlik. A mi előzetes felkészülésünkön és döntéseinken.

A néha elkerülhetetlenül bekövetkező objektív kockázatokra adott szubjektív reakcióinkon.    

----

És ha már kockázatok: Zsigmondy Emil 1885-ben halt meg az Alpokban, a Pic de la Meije megmászása közben. A sors különös fintora, hogy vesztét egy elszakadt kötél okozta…