Miközben mindenki az elszálló áraktól, az infláció elszabadulásától retteg, nem árt, ha észben tartjuk: nem csak úgy lehet drágább valami, ha megemelik az árát. Nem egy szép szó, de ideje megismerkednünk a zsugorflációval!

Múltkori bejegyzésemben a jelenlegi inflációs helyzettel kapcsolatban a nehezen prognosztizálható jelenségek meglétét hangsúlyoztam, van ugyanakkor egy dolog, amivel kapcsolatban magabiztosabban merek előrejelzést adni. Mégpedig arra vonatkozóan, hogy az elkövetkező időszakban újra számos napi fogyasztási cikk (élelmiszerek, kozmetikumok stb.) mérete, csomagolása lesz a korábbinál kisebb. Az eddigi 200 helyett 175 grammos lesz a kedvenc joghurtod, az évek óta használt dezodorod pedig nem kizárt, hogy 100 ml-ről 80-ra zsugorodik majd.

A fenti, évtizedek óta alkalmazott üzleti gyakorlat ugyanis kedvelt módja az áremelések bújtatott végrehajtásának, olyannyira, hogy az angolban a jelenségre külön szó van (a „shrink" és az „inflation" szavak összevonásából létrejött shrinkflation, picit esetlen magyar fordításban zsugorfláció). Az árak közvetlen megemelése helyett a mostanihoz hasonló helyzetekben ugyanis a cégek gyakran a fogyasztók számára kevésbé feltűnő módon próbálják meg áremeléseiket végrehajtani: nem drágábban adva ugyanannyit, hanem kevesebbet adva ugyanannyiért. Hiába a kiírt apróbetűs egységárak az üzletekben, az áremelések ilyen bújtatott pedig formái a fogyasztók elől sokszor valóban rejtve is maradnak.

A jelenség pedig a cégekre az alapanyag- és munkaerőköltségek oldaláról nehezedő nyomás miatt újra kezd gyakorivá válni, ahogy arra az elmúlt napokban jópár cikk fel is hívta a figyelmet. Kétségeink pedig ne legyenek, az érintett marketingesek és dizájnerek egészen kreatív módjait fogják felsorakoztatni a jövőben is a zsugorfláció tálalására, sokszor speciális akcióknak, vagy éppen környezettudatos megoldásnak álcázva a bújtatott áremeléseket.

A jelenség egyébként a hivatalos inflációs adatokat is befolyásolja, és ennek természetesen az azokat számoló közgazdászok és statisztikusok is tudatában vannak, megpróbálva azokat a korrekciókat alkalmazni, melyek láthatóvá teszik az árak változatlanságának álcája mögé rejtett egységár emelkedéseket. Több-kevesebb sikerrel, hiszen ahogy azt a brit statisztikai hivatal ábrája is mutatja, a csomagolás méretének csökkenése jellemzően sokkal gyakoribb jelenség, mint annak megnövelése. (Persze az infláció mérését nem ez az egyetlen jelenség torzíthatja, elég például csak a változatlan árak melletti minőségromlásokra vagy minőségjavulásokra gondolni.)

Nagy újdonság összességében persze nincs, a '60-as évek óta élő gyakorlat köszöni szépen, jól van. A zsugorfláció él és virul.

Az ugyanakkor fontos, hogy erre nem csak befektetőként, hanem fogyasztóként is emlékeztessük magunkat. Mert bár már leírtam egyszer, de leírom újra: nem csak úgy lehet valami drágább, ha megemelik az árát.