Sose volt még ennyire durva (pontosabban egyszer már igen)

2020. április 21. 08:55 - Pintér András

Tudjátok mikor történt a mostanihoz hasonló a piacokon a múltban? A számok alapján csak egyetlen egyszer, 1929 végén, a nagy gazdasági világválság idején.

Persze hogy a mostani eseményeket mennyire tartjuk különlegesnek, az csak a választott mérőszámtól függ. Egyes példák alapján a mostani esés jól párhuzamba állítható más történelmi periódusokkal, mások szerint ugyanakkor egészen különleges, ami történik. Vannak olyanok, akik szerint ez igazi fekete hattyú volt (maga a fogalom megalkotója, Nassim N. Taleb szerint mindez nem igaz), mások szerint, ami történt, az inkább a megjósolható meglepetések fogalmi körébe tartozik. Nehéz igazságot tenni.

Egy biztos: ha azt nézzük, hogy adott idő alatt mennyit mozogtak a főbb részvényindexek, akkor egyértelműen azt mondhatjuk, ilyen kilengéseket legutoljára a '20-as évek végén kellett átélniük a befektetőknek.

Ehhez a számoláshoz az adott napi hozamok nagyságrendjét az irányuktól függetlenül vettem figyelembe, azaz az napi hozamok abszolút értékének egy hónapos összértékét vizsgáltam. Ebben a matekban a mozgás iránya most nem számít, egy 4%-os esés és egy 2%-os emelkedés összességében 6%-os mozgásnak felel meg. Persze ennek a mutatónak számos hibája van (pl. ezek a számok alapból nem összeadhatók, egy 50%-os esés, és egy ezt követő 50%-os emelkedés után a piac nem nullába jut vissza; pszichológia értelemben az esések sokkal jobban fájnak stb.), de azért arra szerintem mindenképpen jó, hogy megmutatja: adott idő alatt összességében mekkora utat jártak be a piacok.

Nos, az elmúlt hetekben akkorát, aminél nagyobbat a rendelkezésre álló idősor esetében csak egyetlen egyszer.

20200420.png

Emelkedéseket és eséseket előjel nélkül ugyanúgy kezelni persze fura gyakorlat, hiszen az emelkedés mindenkinek jó, az esés mindenkinek rossz, nemde? Ezt azonban én egy picit másképp látom. Biztosan örült például az elmúlt hetek visszapattanásának az, aki pont a mélypontokon adott el? Vagy az, aki hosszasan morfondírozott a visszaszálláson, mégsem nyomta meg végül a piacok alján a vétel gombot? Az én személyes tapasztalatom az, hogy ilyen helyzetekben néha az emelkedés érzelmi szempontból ugyanúgy tud fájni, mint az esés – az abszolút mozgások így nem csak a teljes bejárt utat, hanem a befektetőket ért teljes pszichológiai terhelést is mutatják.

A fenti ábráról nekem ez a legerősebb üzenet: amit befektetőként – érzelmi terhelés – szempontjából át kellett élnünk, az szinte valóban kivétel nélküli volt. (És csak remélni tudom, hogy jogosan használtam a múlt időt…). A március 27-ével zárult 22 kereskedési napon például az amerikai S&P500 Index összességében közel 110%-ot mozgott (volt ebben minden, 12%-os napi esés, és 9,5%-os napi felpattanás is). Ez pedig az átlagos havi mozgásnak több mint a hatszorosa (az 1927-től számolt idősoron az egyhavi átlagos abszolút értékben vett mozgás 16,6%).

Többszörös összmozgás, többszörös érzelmi terhelés. Márpedig mivel a befektetői viselkedés egyik alapja, hogy mennyire tudjuk kizárni az érzelmi alapú a döntéshozatalt, nem túlzás szerintem kijelenteni, hogy ilyen nehéz pályán befektetőként rég kellett mozognunk. Néha tényleg évekig nem változik semmi, néha viszont hetek alatt több évre elegendő esemény zajlik le. Néha egész jól tartjuk magunkat, néha hetek alatt éveket öregszünk. Ilyen piacokon persze nem is csoda.

Legyen egyszóval mindenki nagyon büszke magára, aki ezeket a történelmi időket befektetőként eddig fegyelmezetten tudta kezelni! 

komment
süti beállítások módosítása