Évtizedek óta téma a közgazdászok körében az emberi élet értékének meghatározása, de én erről olvasva mindig valahogy úgy érzem, hogy az egész dolog valahogy borzasztóan suta. Persze nem is csoda, számszerűsíteni próbáljuk a számszerűsíthetetlent, megfogni a megfoghatatlant – hát persze, hogy sokszor esetlen lesz a végeredmény. 

A kérdéskör a mostani járványhelyzet kapcsán is az előtérbe került, én is írtam róla, mégpedig annak a lehetetlen helyzetnek a kapcsán, ami a járványkezelési módszerek vonatkozásában a legtöbb fejtörést okozta a döntéshozóknak: hol van a helyes egyensúly a gazdasági és egészségügyi szempontok között, figyelembe véve a gazdasági károk és az emberélet védelme közötti esetleges trade-offokat is?

Most szembejött velem egy újabb, egyébként nagyon érdekes ábra, ami a gazdasági logika és az emberi életről való gondolkodás közötti kapcsolat fura viszonyát szemlélteti. Az ábra egyébként rendkívül informatív, nagyon szemléletes bemutatását adja a járvány által okozott gazdasági károknak, a világ GDP-jének arányaiban mutatva azon országok súlyát, ahol az új megbetegedések és halálozások száma emelkedő tendenciát mutat.

Amikor először láttam a több tucat ábrát tartalmazó ábragyűjteményben, haladtam is volna tovább, de valahogy egy gombóc maradt a torkomban. Az ábra elsődleges tartalma mellett (mekkora gazdasági problémát jelent a járvány aktuális helyzete) ugyanis (talán?) van egy másodlagos üzenet is. Mégpedig az, hogy nem mindegy, hogy a járvány éppen egy gazdag, a világ GDP-jének nagy hányadát adó országban van-e felfutóban, vagy pedig egy szegényebb államban. Hogy a halálozás egy fejlett országban emelkedik-e épp', vagy egy elmaradottban. Gazdasági/befektetői szemmel nézve, üzeni az ábra – és magyarázom talán már csak én bele –, hogy nem mindegy, hogy a következő beteg éppenséggel egy gazdag európai vagy egy szegény afrikai.

Pedig az.

Az ellentmondást jól szemlélteti például az elmúlt hetekbeli helyzet, amikor is a napi globális megbetegedések száma rekordszintre ugrott (elsősorban az indiai helyzet miatt), de a fenti ábra GDP-súlyokkal súlyozott értéke már szép csökkenést mutatott. Azaz mást mutatott a járványhelyzet az egyes emberek szintjén, mint a gazdasági súlyokat figyelembe véve.  

Ez pedig komoly probléma, komoly ellentmondásokkal. Nézzük ugyanis bárhogy, sajnos egyre egyértelműbben látszik, hogy a járvány nagyon egyenlőtlenül érinti a világ szegényebb és gazdagabb országait. Elmúlt napokbeli írásában erre hívta fel a figyelmet az IMF vezetője is, és elég csak például az oltásokhoz való hozzáférés statisztikáit vennünk, hogy belássuk, a gazdasági egyenlőtlenségek kéz a kézben járnak a járványügyi egyenlőtlenségekkel.   

Nem akar persze a szóban forgó ábra rosszat, sőt, ahogy említettem, kimondottan informatív.

De most is azt érzem, amit a bevezetőben említettem: amint a közgazdaságtan az emberi élet értékének területre merészkedik, amikor a racionalitás a moralitással keveredik, nagyon gyorsan nagyon sutává válik minden.

Mint az olaj és a víz – ez a két téma nem nagyon akar keveredni egymással.