Az ember befektetőként mindig az optimizmus és a pesszimizmus között vívódik, de talán a jelenlegi helyzetben még a szokásosnál is nagyobb a részvénypiaci befektetők dilemmája.

Egyrészt adott egy nagyon erős, széles bázisú piaci momentum, ami azt mondatná az emberrel, hogy a ralinak lehet még tere. Másrészt ugyanakkor számos pozícionáltsági indikátor már vörösen villog, jelezve, hogy az elmúlt hónapokban a tengerentúlon – elsősorban a kisbefektetők körében – a spekulatív pozíciók mérete a sokszor fenntartások nélkülivé váló optimizmus nyomán veszélyesnek tartott szintekre duzzadt. 

A dilemma tehát adott: mi az erősebb, a momentum vagy a pozícionáltság? 

A múltbeli adatok alapján egyértelmű válasz nem adható, de ha például a sokak által használt AAII befektetői hangulatfelmérés Bull-Bear indikátorát nézzük, a '80-as évek vége óta a jelenlegihez hasonló „bika többségre” számos alkalommal volt már példa, így nem maradtunk teljesen iránytű nélkül. 

Az elmúlt évtizedek egyik fő tapasztalata ugyanakkor az, hogy a szélsőségesen optimistává váló befektetői hangulat a tőzsdei eladások időzítés szempontjából önmagában nem túl jó indikátor. A jelenlegihez hasonló optimizmus mellett (a back test-ben 35 fölé emelkedő bull-bear spreadet használva, melyek múltbeli előfordulásait a lenti ábrán a vörös körök jelölik) a következő hat hónapban az amerikai S&P500 Index kereskedését nem jellemezte egyértelmű irány. Ahogy a múltbeli szcenáriók pirossal bekeretezett statisztikái is mutatják, a mostanit megelőző 104 ilyen múltbeli előfordulásról indulva csak 44 esetben hozott a következő 26 kereskedési hét mínuszos teljesítményt, 60 esetben folytatódni tudott az emelkedés. Ráadásul az esést és emelkedést hozó múltbeli szcenáriók hozamának nagyságrendje között sem mutatkozott jelentős eltérés, amit az is tükröz, hogy a rákövetkező 26 kereskedési hét átlagos elmozdulása a vizsgált esetekben -0,15% volt.

Persze a múlt csak egy dolog, az átlagokról pedig tudjuk, hogy legalább annyit eltakarnak a bonyolult valóságból, mint amit megmutatnak abból, így a fenti számok inkább csak érdekességek, mintsem kőbevésett igazságok. 

De annyit mindenesetre érdemes talán észben tartanunk, hogy szekuláris bikapiacokon a momentum nagyon erős faktor. Sokszor erősebb, mint a túlzott pozícionáltság mutatói, melyek inkább már az eladás gomb irányába vezetnék a kezünket.

(A bejegyzés rövidített változata a Világgazdaságban jelent meg.)