Morgan Housel legújabb könyvében idézi a Nobel-díjas Daniel Kahneman szavait: „Bármikor, amikor meglepetés ér minket, azt mondjuk magunkban: sosem követem el újra ezt a hibát! Pedig valójában amikor váratlan dolgok bekövetkezte miatt hibázunk, a helyes az lenne, ha belátnánk, a világ nehezen előrejelezhető. A meglepetések bekövetkeztéből ez a legfontosabb tanulság. Az, hogy a világ tele van meglepetésekkel."

Ha tehát valami váratlan, meglepő dolog történik, ne gondoljuk, hogy mindent megéltünk és megértettünk, és épp' ezért a jövőre tekintve védve vagyunk, mert ugyanez a dolog már nem okozhat nekünk meglepetést. Nem. A helyes következtetés pont ennek az ellenkezője: ha az élet valamilyen területén egyszer váratlan dolog ért minket, akkor mindez jó eséllyel a jövőben is elő fog fordulni.

A meglepetések bekövetkeztének fő tanulsága, hogy a jövőben is készülnünk kell rájuk.

Mindez csak onnan jutott eszembe, hogy egyre több cikket és elemzést olvasni a koronavírus-járvány gazdasági és társadalmi hatásairól – a leckékről és a tanulságokról, amelyeket munkavállalóként, befektetőként vagy cégvezetőként megtanulhattunk. De eddig egy olyat sem olvastam, ahol a ködös jövő szurkálása helyett ez lett volna a fő üzenet: most meglepődtünk, és a jövőben is meg fogunk. Mindenki így készüljön.

Pedig szerintem ez a lényeg. Akik persze olvasták Nassim N. Taleb könyveit, azoknak ez a gondolat nem új, hiszen Taleb az árvizek példáját használva mindenkit figyelmeztet, ha valaki csak az elmúlt száz év legnagyobb árvízére készül, akkor komoly meglepetések érhetik. Minden múltbeli legnagyobb árvíz – definíció szerint – korábbi volt az addigi legnagyobbnál, így meglepetésként érte az érintetteket. Kiszámíthatatlan világunk számos rendszerében (a tőkepiacokon ugyanúgy, mint az árvizeknél) a korábbi szélsőséges szcenárióknál is mindig történhetnek extrémebb dolgok, erre nem készülni pedig hiba. Elsősorban a képzelőerő hiányának a hibája.

Csak pár tőkepiaci példa, az első kivételével ráadásul az elmúlt hónapokból:

- Az amerikai részvénypiac a legnagyobb egynapos esését a legendás fekete hétfőn, 1987. október 19-én szenvedte el. Az S&P500 Index aznap 20,5%-kal zuhant. A megelőző évtizedekben a legnagyobb napi esés -12,9% volt (még anno 1929-ben). Az 1987-es „árvíz” közel kétszerese volt a korábbi legnagyobbnak – nem csoda, hogy a piaci szereplőket teljesen váratlanul és felkészületlenül érte.

- A német gazdaság 2020 második negyedévében az előző negyedévhez képest 9,7%-kal zsugorodott. A korábbi leggyengébb GDP-szám 2009 első negyedéve volt a maga -4,7%-ával. Azaz az új legrosszabb érték a korábbi legrosszabbnak több mint kétszerese.

- 2020 áprilisában több mint 20 millió amerikai vesztette el az állását. A korábbi legmagasabb érték 1945-ben valamivel 2 millió alatti volt. Az extrémitás szorzója több mint tízszeres. Júniusban aztán 4,8 millió új munkahely jött létre. A korábbi maximum 1,1 millió volt. 

- A Bloomberg az 1980-as évek eleje óta elérhető idősora alapján a Brent típusú kőolaj hordónkénti legalacsonyabb ára 10,4 dollár volt (1986 elején). Egészen 2020 áprilisáig, amikor is az árfolyam mínusz (!) 37 dollár alá esett. A pontos kiváltó okokat a mai napig homály fedi, a lehetséges magyarázatok a normál piaci folyamatoktól a piacmanipulációig terjednek.

- Az amerikai részvénypiac 2020 tavaszán 22 nap alatt veszítette el értékének több mint 30%-át. Új birtokosa lett ezzel a leggyorsabb tőzsdei zuhanás címnek, hiszen a II. világháborút követő periódusban a korábbi leggyorsabb 30% feletti eséshez 38 nap kellett (ez a már említett 1987-es periódus). Csak érdekességképpen: a 2008-as nagy gazdasági világválság idején az S&P500 Index a korábbi történelmi csúcsához képest a 30%-os mínuszig 250 kereskedési nap alatt, azaz a mostaninál 11-szer lassabban jutott el.

Az okok persze a fenti példák esetében mások és mások. De a lényeg nem is ez, hanem az, hogy a fenti értékek milyen hatást gyakoroltak a részvénybefektetőkre, a gazdaságpolitikai döntéshozókra, az olajpiaci kereskedőkre, vagy éppen a jegybankárokra. Elárulom: sokkszerűt. 

Ráadásul (a tőkepiacokon és az élet egyéb területein is) a jövő hasonló extrém és kiszámíthatatlan eseményei lesznek azok, amelyek komoly hatást fognak gyakorolni (megtakarítói) életünkre. Sok esetben ezek az események példanélküliek lesznek, épp' ezért készülnünk is nehéz rájuk.

Ezért ha mint befektetőt kérdeznek, hogy mit tanultam a mostani válságból, ezt tudom mondani: a jövővel kapcsolatos előrejelzésekre vonatkozó még fokozottabb szkeptikusságot. Ennek számos további portfólióépítési következményével, a megfelelő kockázatkezelési eszközöktől kezdve a statisztikai modellekbe vetett bizalommal bezárólag. 

Mert bár okoskodhatunk utólag, de ne tagadjuk, az idei év tavaszán mindannyian meglepődtünk.

Mert a világ tele van meglepetésekkel.

Hogy egészen pontos legyek: a világ tele lesz meglepetésekkel.