Aki megtalálta ezt a bejegyzést, az valószínűleg valamennyire képben van az elmúlt időszak történéseivel. Ennek a bejegyzésnek nem célja a kialakult helyzet teljes körű bemutatása, most az amerikai munkaerőpiacot érő sokkra és egy bizonyos kormányzati stimulus hatására fogok fókuszálni. Az egyik legfontosabb kérdés, hogy a különböző intézkedések tényleg segítik-e a legsérülékenyebb társadalmi réteget? Különösen kritikus lehet a gazdaság talpra állasának szempontjából – legyen az V vagy U alakú –, hogy az újraindítást követően megváltozik-e jelentős mértékben a fogyasztók magatartása, illetve milyen vásárlóerő jelenik meg és mennyire szakadnak le egyes társadalmi rétegek, azaz volt-e megfelelő szociális háló.

Fontos leszögezni, hogy az amerikai gazdaságban nincsenek olyan egyensúlytalanságok, amelyek recesszióhoz vezettek volna középtávon, sőt, ez azért fontos, mert a gazdasági visszaesésbe egy egészséges állapotból szakadunk bele. Röviden ez a recesszió a vírus megfékezésére tett intézkedések következménye, és akik recessziót kiáltottak a múltban általában a feldolgozóipar gyengélkedésére hivatkozva, azoknak most sem lett igazuk, és ezt a szívük mélyén ők is tudják.

Az elmúlt három hétben 16,78 millió munkanélküli segély igénylés került beadásra: szemléltetésképpen ez a teljes amerikai foglalkoztatottak több mint 11 százaléka. Pozitív fejlemény, hogy a munkanélküliek számának márciusi növekedésének körülbelül 75 százaléka eddig a pontig csupán átmeneti, a teljes munkanélküliségen belül pedig az átmenetileg elbocsátottak aránya jelenleg közel 26 százalék, ez pedig rekord. Normális recessziók alatt nem ez a szám szokott növekedni, hanem érthető okokból a rendes munkanélküliség aránya. Számításaim szerint a valós idejű munkanélküliség 20-22 millió lehet, azaz ceteris paribus 12,2-13,5 százalék. Kétségtelen, hogy ennek különböző közvetlen és közvetett hatásokon keresztül negatív hatása van a háztartások fogyasztására.

Ezeknek a folyamatoknak az ellensúlyozására került korábban elfogadásra a kibővített munkanélküli segély, amely a kisvállalkozások megsegítése mellett szerintem a gazdaságélénkítő csomag egyik legfontosabb eleme. Az alapvető munkanélküli segély mértékét különböző faktorok befolyásolhatják, ennek átlagos mértéke 372,08 dollár hetente, ehhez jön pluszban a rendkívüli támogatás, amely további 600 dollár, tehát egy átlagos munkanélküli heti 972,08 dollárral „gazdagszik”, ez majdnem megegyezik a heti átlagkeresettel, ami 978,8 dollár. Ez az összeg bőven meghaladja a legérintetettebb szektorokban elérhető átlagjövedelmet, így jelentős szociális halóról lehet beszélni. A borravaló ebben a szektorban szignifikáns eleme a jövedelemnek, de ezt a szürkébb jövedelmet a kormányzat nem pótolja. Az összegnek a fair-ségét relatíve lehet a legjobban szemléltetni. A következő táblázat bemutatja, hogy ez a heti 970,08 dollár hogyan aránylik a különböző szektorokban elérhető átlagfizetéshez. Az intézkedés elég regresszív, ténylegesen a legérintettibbeket járnak jól. A program jelenleg július végéig szól, de szükség esetén szerintem meghosszabbításra kerül.

Általánosságban elmondható, hogy a relatíve alacsonyabb jövedelemmel rendelkezők fogyasztási határhajlandósága magas, tehát a jövedelmük jelentős részét elköltik, nem pedig megtakarítják. Ez egy olyan belső fogyasztásra alapuló gazdaságban, mint amilyen az amerikai, kiemelten fontos, hogy ne szűnjön meg ezeknek a szereplőknek a jövedelme. További érdekesség, hogy a költésük szignifikáns része olyan vállalatoknál csapódik le, ahol a hozzájuk hasonló fogyasztási szokásokkal rendelkező munkatársakat alkalmaznak, így igen könnyen kialakulhat dominó-effektus, ezért is nagyon fontos, hogy az intézkedések célozottak legyenek. Egy fogyasztó magatartásának szempontjából az egyik legmeghatározóbb a konstans jövedelem flow, amelyre a fentebb említett, valamint a további különböző intézkedések választ adhatnak. A kormányzat levágta azt a bizonyos left tail-t.

Összességében elmondható, hogy a háztartások jövedelmét egy sokkal kisebb sokk fogja érni, mint a fogyasztásukat, ez pedig biztató a jövőbeli aggregát kereslet vonatkozásában és mindenképpen konkávosítja azt a bizonyos betűt. Nem állítom, hogy ezek az intézkedések biztos megoldást kínálnak a problémára, de a fentebb leírtak tudatában másképpen kell nézni azokra a bizonyos munkanélküliségi adatokra. Egy dolog, ami nagyon fontos, hogy a való világban nincsen margin call.