Napjainkban egyre több olyan cikkel, elemzéssel találkozom, amelyek a gazdasági növekedés lassulását, vagy akár recessziót jósolnak a következő évekre. Az USA-ban például az év eleji 3,9%-ról 3,4%-ra csökkent az idei évre várt reálgazdasági bővülés. Az Eurózóna még rosszabb képet fest, ott az év elején még 4,2%-os növekedést vártak, de jelenleg már csak 3%-on áll az elemzői konszenzus. Mindezek fényében nagyon meglepő, amit a részvénypiaci elemzők profitvárakozásaiban látni.

Úgy gondolom, hogy a menedzsment mellett, a makrogazdasági környezet van leginkább hatással a profitok alakulására az egyes vállalatoknál. Azonban az ábrákról leolvasható, hogy az említett romló makrogazdasági kép ellenére nem csökkent, sőt emelkedett az idei évre várt profit, jövőre pedig további emelkedés várható. Mégis hogyan lehetséges mindez?

 Az általam ellentmondásosnak vélt jelenségre azt a magyarázatot találtam, hogy a vállalatoknak nem a reálgazdasági növekedés számít, hanem a nominális, ami a magas infláció miatt idén közel 10% lehet például az USA-ban. Amennyiben egy cég árbevétele a nominális GDP-vel azonos mértékben nő, valóban nem olyan nehéz megugrani a hasonló mértékű profitnövekedést, főleg ha hosszávesszük a működési és pénzügyi tőkeáttételt. Azonban ez a magyarázat tartalmaz egy feltételezést, mégpedig azt, hogy a vállalatok képesek áthárítani az általuk tapasztalt költségnövekedést a vevőkre. Ez a feltételezés szerintem nem teljesen állja meg az helyét a jelenlegi környezetben, amikor a növekvő energiaárak és az emelkedő hiteltörlesztések érdemben csökkentik a háztartások elkölthető jövedelmét.

Kíváncsian várom a héten kezdődő gyorsjelentési szezont, ahol reményeim szerint választ kapunk a felvetett ellentmondásra, hiszen a cégek az első negyedéves eredményeik mellett iránymutatást is adnak az idei évre vonatkozóan. Az mindenesetre biztos, hogy az év eleje óta romlottak a kilátások, ez viszont egyelőre egyáltalán nem látszik a profitvárakozásokban.

(A cikk eredetileg a Világgazdaságban jelent meg.)