„Egyik héten a világvégét, a következőn a világbékét!” Ha mostanában megkérdezik tőlem, mit áraznak a részvénypiacok, általában ezt szoktam mondani. Az elmúlt időszakban a piac több alkalommal is éles fordulatot vett, a befektetők hangulata csapkodó, sokszor percek alatt vált egyik szélsőségből a másikba.

Az az igazság, hogy nem kell sok időt eltölteni a piacokon ahhoz, hogy az ember egy életre megtanulja: a tőzsdék már csak ilyenek. Ahogy Andrew W. Lo, az MIT professzora fogalmaz, a piacok bipolárisak, a szélsőséges hangulatingadozások kiszámíthatatlanul követik egymást. Pont ezért nincs az a tankönyv, ami jobban megragadná a tőzsdék működését, mint az alábbi híres karikatúra:

Az emberi természetből adódó piaci hullámvasutat a technológia fejlődése, az ezredmásodpercnyi előnyökért vívott harc és a sokszor egy irányban álló algoritmusok feltételezhetően csak felerősítik, ahogy azt már az elmúlt években is volt pár alkalmunk megtapasztalni.

A befektetési elemzők ezért tőkepiaci hangulatindikátorok tucatjait gyártják és követik. Ezekből próbálják kiolvasni, hogy a csorda aktuálisan épp' – mindent és mindenkit eltiporva – melyik irányba rohan. Vannak olyanok, akik a social media posztokban tükröző hangulatot próbálják dekódolni, vannak, akik a különféle, szofisztikáltabbnál szofisztikáltabb pozícionáltsági statisztikákat böngészik (lásd például a lenti ábrát), és vannak olyanok is, akik a hagyományos befektetői felmérésekben bíznak.

Az ilyen jellegű mutatókban általában csak egy dolog közös: szélsőségesen optimista vagy pesszimista hangulat, vagy szélsőséges pozícionáltság esetén sokan arra játszanak, hogy a helyzet előbb vagy utóbb normalizálódni fog. (Persze két költői kérdés az éles szemű olvasókban azonnal felmerülhet: (1) na de mikor?, (2) és egyébként is, mi számít normálisnak?)

Akár így, akár úgy, egy biztos: a csordaszellem nagyon mélyen, évezredek alatt belénk kódolt viselkedésminta – a jelenségből pedig egészen paradox jelenségek adódhatnak. Hát nem érdekes például, hogy a Buffett-hívők minden évben mintegy 40 ezren tapossák egymást a Bershire Hathaway éves közgyűlésén, a tömegben állva bizonygatva, hogy ők bizony soha sem követnék a tömeget? Nem tudom mindezek kapcsán nem felidézni a Monty Python-féle Brian élete legendás jelenetét, amiben a júdeai tömeg egyszerre kiabálja: „Mi mind egyéniségek vagyunk!”.

Ezért is ragadta meg a figyelmemet Jonathan Touboul tanulmányát bemutató cikk, melyben a szerző a jelenség rendkívül komplex matematikáját próbálja szimulálni. Egész pontosan azt, hogy néha hogyan lesz rövid idő alatt az ellenkultúrából mainstream, az antidivatból tömegtrend, és ha már a befektetéseknél vagyunk, a contrarian a trenddel menő befektető. A szerző szerint a tömeg néha egészen kiszámíthatatlan „fázisátalakulásokon” megy keresztül, az egyéni viselkedések fura szinkronizációja pedig az ún. hipszter-jelenséget eredményezheti: amikor mindenki, aki egyéni módon próbál kinézni, végül úgy néz ki, mind mindenki más a tömegben.

Mindez persze engem nem azért érdekel, mert azon vacillálnék, hogy növesszek-e favágó szakállt vagy viseljek-e vastagkeretes szemüveget, hanem azon bizonyos fázisátalakulások miatt. Befektetőként fontos lenne tudnom, hogy meddig számít egy ötletem a piaci trenddel szembe menőnek? Hogy mikor vált egy esetleges piaci hurráhangulat eladási pánikba? Hogy egy pozíciómról, amiről azt gondolom, hogy egyedi, mikor derül ki, hogy előttem befektetők ezrei már lekereskedték, és én már csak a megmaradt morzsák után szaladok? Hogy igazából momentum befektető vagyok-e, miközben magamról azt gondolom, hogy contrarian a hozzáállásom? Hogy ugyanúgy nézek-e ki, mint mindenki más, miközben nagyon egyéni szeretnék lenni?

A tőkepiacok történelme mindenesetre azt bizonyítja, hogy az emberi viselkedés sajátosságaiból és a gyors hangulatváltozásokból adódó spekulatív epizódok, valamint az időről-időre felbukkanó tőkepiaci instabilitások a befektetői lét elválaszthatatlan részét képezik. Akár tetszik, akár nem.

A dolgot lehet persze szofisztikálni, lehet a piac „ökoszisztémáját", komplex matematikáját és fázisátalakulásait kutatni. Vagy lehet ennél egyszerűbben is fogalmazni és bevallani: aki a tőkepiacokkal foglalkozik, az néha bizony tényleg úgy fogja érezni magát, mint a bolondok házában.