Az amerikai álom eszméje szerint „minden egyén saját erejéből kemény munkával képes saját életét jobbá tenni, leginkább folytonos és növekvő jövedelemmel" – írja a Wikipédia.  

A hét ábrája blogunkon Raj Chetty és társai elemzéséből származik. Adataik tanulsága szerint míg az 1940-es években született gyermekek több mint 90%-ára igaz volt, hogy felnőttként jobban kerestek szüleiknél, az arányszám pár generáció alatt 50% alá esett. A jövedelmi egyenlőtlenség egyre komolyabb probléma, a társadalmi mobilitás visszaeső szintje miatt az amerikai fiatalok boldogulása egyre inkább nem saját teljesítményüktől, hanem szüleik kiinduló jövedelmi helyzetétől függ.

A gazdasági egyenlőtlenség politikai egyenlőtlenségeket, majd pedig a gazdagoknak kedvező szabályozást eredményez. Mindez tovább növeli a gazdasági egyenlőtlenségeket, és a kör kezdődik elölről – szól a Nobel-díjas Joseph E Stiglitz helyzetértékelése a fenti ábrát bemutató cikkből.

Ha ez igaz, akkor az amerikai álom halott. A valóság pedig elég elszomorító.