A tőkepiacok ökoszisztémáját befektetők milliói alkotják. Ha az a célunk, hogy a többieknél jobb hozamot érjünk el, érdemes észben tartanunk, hogy kik ellen versenyzünk – a másik oldalon szuperszámítógépekkel és adatelemzőkkel felfegyverzett befektetők hada áll. Miben állnánk ki ellenük inkább: csendkirályban vagy fejszámolásban? Türelemben vagy számítási kapacitásban? 

Ed Thorp hihetetlenül színes személyiség – matematikus zseni, aki kártyaszámolásos módszerével a Las Vegas-i kaszinók rémálmává vált, aki már a 60-as években hordozható számítógéppel jelezte előre a golyó várható érkezési helyét a rulett asztal mellett, illetve aki később minden idők egyik legsikeresebb hedge fundját vezette (természetesen kvantitatív alapon).

Forrás: Newsweek

Egy közelmúltbeli interjúban Thorpot a piacok hatékonyságáról kérdezték (rövid kitérő: ha a piacok hatékonyak, akkor az árfolyamok minden információt tükröznek, aktív befektetési döntéshozatallal pedig nem érhető el a piaci átlagot meghaladó hozam). A 30 éven át nyújtott évesített 20% közeli hozam fényében azt gondolhatnánk, ha valaki, akkor ő érvelhetne a piacok legyőzhetősége mellett. Ezzel szemben a 85 éves legenda sokkal árnyaltabban fogalmaz: „Azt szoktam mondani, hogy bár összességében a piacok valóban nem hatékonyak, a Te számodra minden bizonnyal mégis azok."

Félre ne értsük, Thorp nem személyeskedni akar, nem azt mondja, hogy csak ő képes valamire, amire mi (te és én) nem. Ő csak arra utal, hogy bár lehetnek olyan befektetők, akik tartósan le tudják győzni a piacot, az emberek kiemelkedő többsége számára ez nem fog menni. Mégpedig azért, mert nagyon kevesen rendelkeznek olyan előnnyel vagy többlettudással (angolul: edge), ami a piacnál jobb hozam elérését tartósan lehetővé tenné.

Hogy miből származhat ilyen előny? A válasz: mikor miből. Ami a Rothschild-ok idején még a mindennél gyorsabb galambposta, Thorp pályájának elején pedig az opciók helyes árazása volt, az mára egyre inkább a teljes titokba burkolódzó algoritmus alapú kereskedők világa lett. Ha valaki pedig az egyre élesebbé váló küzdelemben talál is ilyen előnyt, azt a verseny hamar megszünteti. „A sikeres stratégiáknak általában rövid a felezési ideje" – fogalmazta meg találóan egy másik matematikus, Benoit Mandelbrot.

Ha ebben a helyzetben a bevezetőben feltett kérdésre visszatérünk, számomra – mivel nem én vagyok a világ fejszámolója – nem kérdés, hogy én melyiket választanám. Azt a „fegyvernemet", ami inkább múlik az emberi viselkedésen, a türelmen és az önkontrollon, mintsem a puszta számítási kapacitáson.

Nem muszáj nekünk megtalálnunk a legkomplikáltabb matematikai modellt vagy legszofisztikáltabb befektetési stratégiát, nem muszáj nekünk mindenkinél okosabbnak lennünk. Sokszor elég, ha csak befektetői döntéshozatalunkat a többieknél jobban kontrolláljuk, ha türelmesebbek és kitartóbbak vagyunk. Egy normális eszközallokációjú és alacsony költségű portfólió összerakásával és éveken keresztüli türelmes tartásával nem mi leszünk a befektetői klubok és koktélpartik sztárjai – ahhoz ez a stratégia túl egyszerű és unalmas. De jó eséllyel jobbak leszünk a legtöbb olyan megtakarítónál, akik a türelem helyett az össze-vissza ugrálást választják.

Na de most már egy szót se többet, gyakorolnom kell. A csendkirályra.

-----------------------

U.i.: Utolsó utáni gondolat (mondtam, hogy gyakorolnom kell még…): van még egy út, amin elindulhatunk, ez pedig, ha olyan piacokkal és eszközökkel foglalkozunk, amivel keves(ebb)en. Az ilyen piacokon a verseny kisebb, kevesebb befektető küzd a felcsipegethető profitmorzsákért. Hogy a hasonlatot tovább vigyem, amerikai befektetőkkel inkább ülnék le ultizni, mint pókerezni – az utóbbival szinte mindenki foglalkozik, az előbbiről a nemzetközi befektetők feltételezhetően még nem is hallottak. Így nagyobb az esélyem, hogy nálam lesz az a bizonyos edge. 

A bejegyzés a portfolio.hu-n futó sorozat legutóbbi része.