2018. február elején hónapok óta nem látott események játszódtak le a tőkepiacokon. Az opciók által árazott volatilitást mérő VIX Index 10-ről rövid időre 50 fölé is ugrott, az S&P500 Index pedig kilenc kereskedési nap leforgása alatt több mint 10%-kal esett. Ahogy az pedig ilyenkor lenni szokott, a jelzőkkel a pénzügyi sajtó nem fukarkodott (az „egészséges korrekció"-tól kezdve a „pusztító zuhanás"-ig bezárólag). Most, hogy egyelőre (?) megnyugodtak a kedélyek, nézzük meg, mit tudunk mondani a leggyakrabban használt szókapcsolatokról! 

A várt esés – a szóösszetétel elsőre paradoxonnak tűnhet, hiszen ki az, aki várná az ilyen idegtépő, nagyon rövid idő alatt gyors zuhanást hozó piaci periódusokat. Hát például azok, akik megtakarítási életciklusuk elején járnak, ezért a mostani és a potenciális további eséseket nem egy túl nagy befektetett állományon szenvedik el, viszont további vásárlásaikat kedvezőbb árszinteken, nem pedig egy drágán árazott piacon tudják majd megtenni. Fura tehát, de aki tudatos befektetési portfóliót épít, annak a piac olcsóbbá válása már középtávon is kimondottan üdvözítő lehet. 

A régóta esedékes esés – bár én nem tudok róla, hogy lenne olyan szabály, ami előírná, hogy a részvénypiacoknak meghatározott időközönként muszáj esniük, kétségtelen, hogy a 2017-es év kivételes volt. Abból a szempontból biztosan, hogy a főbb indexek komolyabb éven belüli korrekció nélkül tudtak – gyakorlatilag folyamatosan – emelkedni. Február első hónapjaiban ebből a szempontból helyreállt a rend, jött, aminek jönnie kellett. Fontos ugyanakkor, hogy a piaci volatilitás hajlamos időben csoportosulni (ez a fő érve azoknak, akik a februári események fényében az idei évre egy volatilis, csapkodó piacot jeleznek előre), így érdemes észben tartanunk: ahogy arra sincs szabály, hogy bizonyos időnként muszáj esni, az sincs kőbe vésve, hogy két esés között bizonyos minimum időnek el kell telnie. A következő lefelé kör lehet, hogy csak jövőre jön. De lehet, hogy már holnap. 

Az egészséges esés – a hónapokig korrekció nélküli, januárban ráadásul begyorsuló emelkedést követően sokak véleménye, hogy a februári esés megtisztította a túlvett piacot, így mindez az emelkedő trend szempontjából inkább egy egészséges folyamat, mintsem pánikra okot adó. Természetesen elképzelhető, hogy ez az érvelés utólag teljes mértékben helyesnek bizonyul majd. Ugyanakkor a mostani korrekció rámutatott nem egészséges folyamatokra is – elsősorban olyan eszközosztályok esetében, amelyeket korábban egy specializálódott, szűk befektetői kör használt csak, nem pedig kisbefektetők százezrei (pl. opciós piacok). A mostani esés megmutatta, mekkorát tud szólni, ha a hangulat változása egy túlpozícionált eszközosztállyal találkozik. Nagyot.

A kezdeti esés – a nagy kérdés, hogy a mostani 10% feletti esés egy bika piacon látott korrekció volt csupán, vagy pedig egy komolyabb medvepiac előszele. Tudjuk, hogy az olyan komplex rendszerek előrejelzése, mint a tőkepiacoké, mennyire bonyolult – így inkább csak feltételezésekbe tudunk kapaszkodni, mintsem tényekre támaszkodni. Az egyik ilyen kapaszkodónk a fundamentális gazdasági helyzet, mindennek kapcsán azt látható, hogy a globális növekedés egyelőre egészséges, így a reálisan előrejelezhető időtávon (ami – ne ringassuk illúziókba magunkat – csak pár hónap) a gazdasági recesszió (és így egy 2008-hoz hasonló durva medvepiac) esélye alacsony. Ennyit tudunk, minden további csak spekuláció.

Szóval, piaci esés, minek nevezzelek?

A válaszom jobb híján: egy sokak által várt, valóban esedékes, de nem feltétlenül egészséges korrekciónak.

Tudom, nem túl költői. De ez van. 

------------------

A cikk a portfolio.hu-n futó sorozat legutóbbi része.