Facebook vagy Google – melyik az igaz(i)?

2019. március 28. 10:13 - Pintér András

Hal Variannak, a Google vezető közgazdászának az ábrája volt előttem. Varian nevével utoljára az egyetem alatt találkoztam, de be kell ismernem, amit most láttam, az a tankönyveinél sokkal jobban felcsigázott. Persze nincs min csodálkozni, az ábrán vodkáról és másnaposságról volt szó, nem pedig határhasznosságról.

Az ő adatai 10 évvel ezelőtt készültek és az USA-ra vonatkoztak – a frissesség kedvéért megcsináltam ugyanazt az ábrát az idei évre és Magyarországra, íme:

20190327.png

Az adatok a Google Trends adatbázisából származnak, ahol adott kereső kifejezések relatív gyakoriságának időbeli alakulását lehet nyomon követni. Magyarán azt, hogy a Google-on az összes kereséshez képest egy adott kifejezésre mikor keresnek a leggyakrabban az emberek. A „vodkára" Magyarországon az elmúlt hónapokban december 31-én. Ennek fényében nem is olyan meglepő, hogy a „másnaposságra" január 1-jén. Varianék kutatásának címe jól összefoglalja a helyzetet: mondd meg, hogy mire keresel ma, és megmondom, mit csinálsz holnap!

A Google Trends és társai ilyen jellegű felhasználásai természetesen a pénzügyi befektetők és a közgazdászok fantáziáját is beindították. Mi lenne, ha a kereső kifejezések relatív gyakoriságának alakulásából nem csak vicceskedő ábrákat lehetne gyártani, hanem a kritikus gazdasági és tőzsdei folyamatokat is előre lehetne jelezni? Varianék eredményei márpedig valami ilyesmit ígértek. Nem is kellett sokat várni a Twitter bejegyzések alapján a befektetői hangulatot olvasni próbáló hedge fundokra, és a pénzügyi piacokat a Google Trends alapján előrejelezni kívánó elemzésekre, vagy az Amazont elárasztó közgazdász PhD-csapatokra.

A tíz évvel ezelőtti felvetés azóta általánosan elfogadott igazsággá vált: mivel napjaink jó részében az interneten mászkálunk, az ott hagyott lábnyomaink alapján az ügyes nyomolvasók életünk minden szegmensére ráláthatnak. Egy bökkenő ugyanakkor van. Mégpedig az, hogy internetes lábnyomaink közül sok hamis és félrevezető. Mindennek pedig van egy olyan pszichológiai vonatkozása, ami miatt az elmúlt időszak általam olvasott egyik legerősebb mondata a következő: sose hasonlítsd saját Google kereséseid mások Facebook posztjaihoz! Ez a bejegyzés igazából erről a mondatról, és a befektetési döntéshozatalban érezhető következményeiről szól.

A gondolat Seth Stephens-Davidowitz, a blogon is többször idézett könyvéből származik, és arra a veszélyre figyelmeztet, ami abból adódik, hogy saját helyzetünket relatív módon értékeljük, hogy boldogságunkat, anyagi helyzetünket, egészségi állapotokat másokhoz mérjük. A témakör klasszikus döntéselméleti kísérletében a résztvevők két lehetőség közül választhattak: (A) 50 ezer dolláros saját fizetés, úgy, hogy a mindenki más 25 ezer dollárt keres, (B) 100 ezer dolláros fizetés, úgy, hogy mindenki más 200 ezer dollárt keres. A (B) lehetőség magasabb nominális fizetése ellenére a válaszadók közel 50%-a az (A) opciót választotta volna – azt a szcenáriót, ahol abszolút értelemben kevesebbet, de másokhoz képest relatíve többet keresne.

A közösségi média eredményeképp' a fenti jellegű összehasonlítás időben állandóvá, térben globálissá, az egyszeri döntéshozóra adódó külső nyomás pedig mindezzel párhuzamosan hatalmassá vált. Az Instán mindenki a tengerparton nyaral, a LinkedIn-en mindenki sikeres top menedzser, a Facebookon mindenki a kanapéról devizázva pár gombnyomással keres százezreket. Mire gondoljon, aki mindeközben épp' arra próbál választ találni a Google keresőjében, hogy hogyan tudná kezelni gyermeke viselkedészavarait, hogy komolyabb bajt jelenthet-e a hetek óta szűnni nem akaró fejfájása, vagy hogy hogyan tudná felelősen befektetni nyugdíjcélú megtakarításait? Hogyan lehet ilyen külső nyomás alatt jó döntéseket hozni?!

Az idézett könyv szerzője szerint leginkább úgy, hogy folyamatosan emlékeztetjük magunkat: amit másokból a közösségi médiában látunk, annak bizonyos része hamis, megjátszott és félrevezető. Talán túlzás, de Stephens-Dawidowitz szerint gyakorlatilag az egyedüli, amivel minden problémánkat és félelmünket őszintén megosztjuk, a Google keresőmotorja (a modern kor gyóntatószéke). A „legjobb barátom”, „lenyűgöző”, „olyan cuki” – pár példa a feleségek által a Twitteren a férjükre a használt legnépszerűbb jelzőből; „egy igazi gyökér”, „idegesítő”, „hitvány” – pár példa a Google-be bepötyögött leggyakoribb jelzőkből – írja Stephens-Davidowitz.

Mindez megtakarítóként is kritikus lehet számunkra, hiszen a pénzügyi életben is számos olyan helyzet adódik, amikor az állandó összehasonlítási kényszer rossz döntéseket szül. Nem véletlenül írja a legendás gazdaságtörténész, Charles Kindleberger nagyszerű könyvében: „nincs olyan dolog, ami boldogságunk és ítélőképességünk szempontjából annyira zavaró lenne, mint amikor látjuk egy jó barátunkat meggazdagodni”. A túlzott kockázatvállalás, az aktuális sztárbefektetések üldözése, az egész FOMO-jelenség és sok piramisjáték köszönheti a létét annak, hogy mások (látszólagos) sikere minket is cselekvésre késztet. Ne felejtsük, egy haveri beszélgetésen bemondott vagy Facebookra kiposztolt hozamszám nem egyenlő egy auditált eredménykimutatással. 

Szóval csak óvatosan, ha egy visszautasíthatatlannak tűnő befektetési ajánlat jön velünk szembe. Legjobban tesszük, ha alaposan utánanézzünk a dolgoknak. 

Például a Google-on.