A világ leggazdagabb embere és két pizza

2018. október 16. 10:12 - Pintér András

Mi a közös a világ leggazdagabb emberében, Jeff Bezos Amazon-vezérben és egy 19. századi francia agrármérnökben? Az, hogy ugyanarra jöttek rá: a több néha kevesebb.

Max Ringelmann az 1880-as években végezte el az azóta is kutatók tucatjait inspiráló kísérleteit. Ringelmann alanyainak egyszerű feladatot adott: egy kötelet kellett minél nagyobb erővel húzniuk. Szakmájából adódóan persze nem az járt a fejében, ami a kísérleteit ma reprodukáló pszichológusoknak. A feladat alanyai először lovak és ökrök voltak, hiszen őt a mezőgazdasági munkák minél hatékonyabb elvégzési módja foglalkoztatta, nem pedig a bonyolult csoportdinamikák. Akár állatokkal, akár a későbbi kísérletekben emberekkel csináltatta feladatot, a kapott eredmény ugyanakkor nem változott: az önállóan nyújtott erőfeszítésekhez képest a csoportban végzett munka esetén az egyéni teljesítmények látványosan visszaestek. 

Ha egy ember önálló teljesítményét 100%-nak vesszük, akkor Ringelmann eredményei szerint kétfős csapat esetén az egyéni teljesítmény a korábbi 93%-ára, négyfős csapat esetén 77%-ára, nyolcfős csoportok esetén pedig 49%-ára zuhant. Egy kétfős csapat tehát nem teljesít úgy, mint két ember külön-külön összességében, teljesítményük a potenciális 200% helyett csak 196% (2 x 93%). Egy nyolcfős csapat pedig nagyjából csak annyit nyújt, mint négy ember egyesével (8 x 49% = 390%). Ha egy ember 100 kilót húzott el, akkor nyolc ember nem 800, hanem inkább csak 400 kiló körüli terhet. Kétszer kettő nemhogy nem öt, hanem inkább csak három – legalábbis ezekben a helyzetekben.

kep1_20181016.png

A kísérleteket azóta több területen megismételték, és az eredmények szellemi jellegű feladatoknál (pl. problémamegoldó, brainstorming jellegű szituációkban) is ugyanazt mutatták: a csoportlétszám és az egyéni teljesítmény közötti fordított kapcsolatot.  A szakirodalom társas lazsálásnak vagy Ringelmann-hatásnak nevezi a jelenséget, és akárhogy is csűrjük-csavarjuk a dolgot, egész egyszerűen arról van szó, hogy ha csoportban dolgozunk, sokan hajlamosak vagyunk a lógásra (én épp' ezért csak „fogjuk meg és vigyétek" jelenségnek nevezem a fentieket). A mindebből adódó teljesítményveszteség pedig sok helyzetben jelentős is tud lenni, ahogy azt a fenti ábra besatírozott területe jelzi.  

Ringelmann fő okként munkaszervezési, koordinációs problémákat sejtett a háttérben („az erőfeszítések szimultaneitásának hiányát"), a későbbi elemzések ugyanakkor egyre inkább azt hangsúlyozzák, hogy a lógás sokszor motivációs gyökerű lehet. Ez pedig a klasszikus potyautas-probléma területe – a csapattagok azt gondolják, hogy úgy is részesülhetnek a közös munka eredményeiből, ha nem szakadnak bele a munkába. A csoport teljesítménye mérhető ugyan, de az egyéni hozzájárulások mértéke nem, így a felelősségek is szétkenhetőek. Az eredmény pedig sokszor az alacsonyabb egyéni motivációs szint.

Persze az evolúció ebből a szempontból is okossá csiszolta az emberi fajt – ezért is van, hogy az ilyen helyzetekben az egyéni teljesítmény nem esik nullára. Az túl feltűnő lenne. Azzal pedig a csoportból való kiközösítést, és végső soron a közös munka gyümölcseiből való részesedést kockáztatjuk. A nyolcfős csoport 49%-os száma pont ezt a középutat mutatja: kifelé úgy teszünk, mintha nagyon dolgoznánk, de valahol belül inkább csak féllángon égünk.

A kérdés persze felveti az ideális csoportméret kérdését is, hiszen a potenciális és a tényleges teljesítmény közötti különbség annál nagyobb, minél nagyobb a csoport mérete (annál könnyebb észrevétlennek maradni, annál nehezebb a felelősségeket egyértelműen megállapítani). Vállalatvezetőként, portfólió menedzserként vagy akár csak egy családon belül is kerülünk szembe döntési szituációkkal, jó, ha tudjuk, hol az a határ, ahol a több nézőpontból és eltérő képességekből adódó előnyök, illetve a csoportgondolkodásból és az egyéni lógásból adódó hátrányok még egyensúlyban vannak. A dilemma jelentősége miatt nincs hiány szakmai megoldási javaslatokból sem, de ha nem akarjuk túlbonyolítani a dolgot, kiindulási pontnak megteszi a világ leggazdagabb embere, Jeff Bezos Amazon-vezér egyszerű szabálya is: soha ne menj el olyan meetingre, ahol két pizza nem elég ahhoz, hogy minden résztvevő jóllakjon. Bezos ugyanis tudja, hogy ha csoportmunkáról van szó, a több néha kevesebb.

„Húzd meg jobban, menjen a munka, aki itt van, mindenki húzza" – énekelte 1973-ban a Generál. A gondolat szép és jó, de sajnos alapvetően téves. Az igazság a dalszöveggel ellentétben az, hogy aki itt van, azok közül páran valóban teljes erőbedobással húzzák. Sokan meg csak úgy lígnek-lógnak.