Mit mond a tőzsdéről legújabb könyvében Harari, a sztártörténész?

2018. október 02. 17:31 - Pintér András

Természetesen semmit. Mivel azonban portfólió menedzserként szinte minden könyvet tőkepiaci szemüvegen keresztül olvasunk, a legtöbben találunk olyan mondatokat, melyek befektetéseink kapcsán is relevánsak lehetnek.

A 21. század legnagyobb kihívásaival foglalkozó új könyve kapcsán ismét a reflektorfénybe került napjaink egyik legolvasottabb történésze, Yuval Noah Harari. Mint ahogy az a népszerű íróknál lenni szokott (különösen, ha olyan nagy vitákat kiváltó témákról is véleményt mondanak, mint például a post-truth világrend), az ő gondolatait is nagyon sokan idézik. A legtöbben persze úgy (félre)magyarázva azokat, ahogy az céljaiknak leginkább megfelelő. Ezt a nemes hagyományt folytatnám én is, a 21 lecke a 21. századra című könyv számomra legerősebb 3+1 mondatával. Szubjektív és belemagyarázós könyvajánló, tőkepiaci áthallásokkal!

  1. „Ha úgy érzed, hogy leginkább elszaladnál, az kiabálva, hogy „Itt a világvége!", próbáld magadnak azt mondani: „Nem, nincs itt.". Az igazság csak az, hogy nem értem, mi történik."

Harari a nagy globális politikai rendszerekből történő kiábrándulás kapcsán fogalmaz így, hozzátéve, hogy a pánik az arrogancia és a nagyképűség jele. Aki pánikol, az meg van arról győződve, hogy tudja, hogyan működik a világ, tudja, hogy mi fog történni (épp' ezért olyan pesszimista, amilyen). Pedig legyen szó akár politikai, akár tőkepiaci töréspontokról, az ilyen helyzetek jellemzője pont a korábbi logikák érvénytelenné válása. Ha nincs működő modellünk a világról, akkor azt sem tudjuk, hogy mi fog történni.

A napokban 10 éves Lehman-csőd tapasztalatai alapján szerintem nem kérdés, hogy befektetőként is kritikus a nagy piaci zuhanások kezelése, hiszen ezekben a helyzetekben válik nyilvánvalóvá, hogy a gazdaság nem úgy működik, ahogy korábban gondoltuk. A pánik helyett ugyanakkor jobban járunk, ha beismerjük: a világ jelenleg nem engedelmeskedik modelljeinknek. Erőfeszítéseinket pedig az új (tőkepiaci és gazdasági) rend működési logikájának megértésére és nem az eszetlen kapkodásra fordítjuk.

  1. „A sakkban már most a számítógépek, és nem az emberek védjegye a kreativitás."

A munkaerőpiac, az algoritmusok és a robotizáció jövőjéről elmélkedve említi Harari, hogy a sakkban a machine learning technikák elterjedésével az igazán meglepő és váratlan (= kreatív) lépéseket már nem is az emberek, hanem a gépek lépik. A sakktornákon a versenybírók a gyanúsan kreatív lépések esetén kezdenek vizsgálódni, hiszen ez utalhat arra, hogy a versenyzők tiltott számítógépes segítséget vesznek igénybe. A Google AlphaZero programja pár óra alatt tanult meg sakkozni. Saját magától.

20181002_kep1.png

Egyes becslések szerint a különféle algoritmus alapú HFT (high frequency trading) rendszerek részesedése az amerikai részvénypiaci kereskedésben meghaladja az 50%-ot. Az MI és a machine learning esetében tehát már rég nem arról beszélhetünk, hogy ezek a technológiák kopogtatnának a tőkepiacok ajtaján. Lássuk be, az algoritmusok évek óta a szoba közepén terpeszkednek. A tőkepiac persze nem egyenlő a sakkal, hiszen az előbbi esetében a racionalitás mellett az emberi pszichológia is kiemelkedő szerepet játszik. Ugyanakkor befektetőként is érdemes észben tartanunk: a kiemelkedő húzások egyre inkább nem a zseniális befektetők, hanem a zseniális programozók védjegyei. A kérdés már csak az, hogy akkor nekünk mi marad?

  1. „A Szilícium-völgyben nincsenek szilícium bányák."

Az adatokra és információra épülő kor Harari szerint drasztikusan különbözik a régi, megszokott világrendtől. Az elmúlt évszázadok képlete „egyszerű" volt: ha föld kellett, gyarmatosítottál, ha olaj kellett, olajmezőkért indítottál háborút. A 21. század legfontosabb erőforrása az adat, az átalakulás pedig napjaink legsikeresebb vállalatainak listáját nézve is látványos, a rangsor élén már nem bányaipari- és olajcégeket, hanem az Apple-t és a Facebookot találjuk. A politikusok pedig egyre kényelmetlenebbül ülnek székeikben: míg a föld és az olaj lehetett állami monopólium, az adatok területén a totális központi kontroll nehezen kivitelezhető (bár Kína erősen próbálkozik). A háború legújabb frontja a tőkepiacokon is az adatokért és az információkért folytatott küzdelem, nem véletlenül költenek egyesek már most dollárszázmilliókat a tőzsdei adatokhoz történő pár milliszekundummal gyorsabb hozzáférésre.20181002_kep2.png

Ugyanakkor nem egyértelmű, hogy a hagyományos erőforrásokhoz való hozzáférés által generált potenciális konfliktusok véglegesen eltűnnének. Vegyünk csak a fenti táblázatot: a világ foszforkészletének 75%-a Marokkóban és a Marokkó által kontrollált nyugat-szaharai térségben található (a foszfor a növénytermesztésben nélkülözhetetlen, mesterségesen egyelőre nem pótolható). Nem véletlenül írja a legendás befektető, Jeremy Grantham, hogy bármiben fogadni merne, ha az ISIS elfoglalná Marokkót, akkor egy héten belül az USA és Kína is háborút indítana. A Szilícium-völgyben valóban nincsenek bányák, de Marokkóban még igenis vannak.

+1. „A megválaszolhatatlan kérdések általában sokkal jobbak, mint a megkérdőjelezhetetlen válaszok."

Harari honlapján történész-író-filozófusnak nevezi magát, és az ilyen mondatai miatt (az őt érő, gyakran jogos kritikák ellenére) talán a legutolsó titulus sem túlzás. Harari természetesen nem a tőkepiacokról beszél, amikor hangsúlyozza, hogy az állandó kétkedés mennyivel célravezetőbb, mint a kőbe vésettnek hitt igazságok követése. Be kell ugyanakkor vallanom, hogy ennél a mondatnál éreztem a legerősebben a tőkepiaci analógiát – a gondolat megítélésem szerint mindennél fontosabb, amit egy befektető észben tarthat.

„Most kell venni részvényeket, mert a híres hedge fund menedzser azt mondta, hogy a piacok emelkedni fognak." „Tuti tippet kaptam, be kell szállni ebbe és ebbe a befektetésbe." „Sell in May and go away." „Ha szigorít a FED, biztosan erősödni fog a dollár." – aki követi a gazdasági híreket, tudja, hogy a tőkepiacokon kinyilatkoztatásokból, megkérdőjelezhetetlen igazságokból és gurukból nincs hiány. Még akkor is, ha számszerűen tudjuk, hogy az ún. guruk befektetési teljesítménye olyan, amilyen. Hararit is sokan tartják mindentudó gurunak. Ugyanakkor ha figyelmesen olvassuk őt, rájöhetünk, hogy feltételezhetően ő sem azt szeretné, hogy gondolatait megkérdőjelezhetetlen válaszoknak tartsuk.

Még egyszer: a megválaszolhatatlan kérdések általában sokkal jobbak, mint a megkérdőjelezhetetlen válaszok. Mondja Harari, és a 21. század nagy kihívásaira gondol. És mondom én is ugyanezt, de közben már rég a tőkepiacokról beszélek.