Mit mutat az emelkedő infláció?

2018. augusztus 09. 15:33 - Bebesy Dániel

A magyar infláció az elmúlt két hónapban hosszú évek után ismét a három százalékos jegybanki cél fölé emelkedett. Legutoljára 2013 elején volt három százalék felett az éves pénzromlási ütem, azután meredek zuhanás következett, melynek folyományaként 2014-re már negatív számokat láthattunk, ami azt jelentette, hogy az árak éves szinten csökkentek. A látványos hazai dezinflációt négy fő tényezőre lehetett visszavezetni. A magyar gazdaságban a fogyasztás 2014 elejéig sok éven keresztül rendkívül mérsékelt volt, a hitelezés még nem indult be, gyenge volt a kereslet. A forint árfolyama már nem volt nyomás alatt, a nagyobb gyengülés után az EUR/HUF beállt a 300-315-ös sávba. Dübörgött a rezsicsökkentés, az adminisztratív árak jelentős mérséklődést mutattak, és 2012 és 2013 után nem került sor komolyabb adóemelésre. A hazai tényezőkön túl pedig negyedikként talán a legfontosabb faktor a globális deflációs környezet volt, a világon mindenhol rekord alacsony inflációs rátákat mértek.

20180809_1.png

Annak ellenére, hogy a hazai infláció csak az utóbbi két hónapban haladta meg a kritikus három százalékos jegybanki célt, a fordulat már régóta bekövetkezett. A 2015 eleji mélypont óta lassú, hullámzó emelkedést láthatunk a hazai inflációban. 2016 elejére ugyan a zuhanó olajárnak köszönhetően ismét árszínvonal csökkenést mutatott az éves index, azonban a volatilisabb komponenseket (benzín árak, feldolgozatlan élelmiszerek) kiszűrő maginfláció monoton emelkedett. 2017 második felében az erősebb gazdasági növekedés és a meglóduló bérek ellenére meglepetésre kisebb korrekció következett, az index két százalék közelébe süllyedt vissza, azonban a tavaszi hónapoktól ismét erőteljesebb gyorsulás látható.

Érdemes megvizsgálni, hogy mit mutatnak a részletek. A következő ábrán jól látszik, hogy az infláció részkomponensi jelentősen eltérő pályát mutatnak.

20180809_2.png

Az inflációt elsősorban a szabályozott árak és a tartósfogyasztási cikkek áralakulása fogja vissza. Ezekben a kategóriákban az elmúlt 4-5 évben semmilyen áremelkedés nem történt. A szabályozott árak esetében ez a hazai szabályozótól, a kormány döntéseitől függ. Hosszabb távon persze nem lehet adminisztratívan lent tartani az árakat, hisz ha a többi ár közben emelkedik, akkor a szolgáltatók veszteségesek lesznek, nem tudnak beruházni, a szolgáltatásaik színvonala romlani fog. A tartós fogyasztási cikkek nagy része import, így az áralakulás a külföldi árszínvonaltól és a forintárfolyamtól függ. Mivel a világban nagyjából mindenhol alacsony infláció volt az elmúlt években, az Euró-zónában, Magyarország legfontosabb kereskedelmi partnerénél meg különösen nyomottak maradtak az árak, a tartósfogyasztási cikkek sem mutattak semmi drágulást.

Az infláció gyorsulásáért Magyarországon az elmúlt pár évben elsősorban a piaci szolgáltatások, az üzemanyagár emelkedés és az élelmiszerárak gyorsabb növekedése a felelős. A hosszabb távú trendek szempontjából a legfontosabb ezek közül a piaci szolgáltatások árszínvonalának emelkedése, hisz ez a komponens tükrözi legjobban a hazai viszonyokat. Szolgáltatást (hajvágást, vendéglátást, stb) nehéz importálni, így a szolgáltatások árai a hazai költségek és kereslet függvényeként alakulnak. Ha feszes a munkaerőpiac, alig találni vendéglátóst, ráadásul a nagyobb kereslet miatt tele vannak a vendéglők, akkor érthető módon emelkedni kezdenek az árak. Az ábrán jól látszik, hogy a piaci szolgáltatásokon belül az utóbbi negyedévekben mennyire megugrottak a lakásjavításhoz-karbantartáshoz, takarításhoz kapcsolódó szolgáltatások árai.  

20180809_3.png

Merre megy tovább a hazai infláció most, hogy meghaladta a jegybanki célt? A jövőt mindig nehéz megjósolni, a világban inkább lassan emelkedő inflációt látunk, és a hazai tényezők is inkább a további emelkedés irányába mutatnak. A jegybank a júniusi Inflációs Jelentésében arról írt, hogy az olajár emelkedés hatásainak enyhülésével a hazai infláció az év vége felé ismét három százalék alá bukik, és 2019 végére kúszik majd csak vissza. A jegybank várakozása azon alapszik, hogy az inflációs várakozások horgonyzottak, vagyis az elmúlt évek tapasztalata alapján az emberek, vállalkozások nem számítanak gyorsabb árnövekedésre. A magasabb béremelkedési ütem az MNB szerint az adócsökkentések miatt továbbra sem fog jelentősen átgyűrűzni a fogyasztói árakba.   Meglátjuk…, véleményem szerint a kockázatok inkább felfelé mutatnak, hisz a gazdasági növekedés erős, a fogyasztás gyorsan bővül, a bérek tovább emelkednek, éledezik a hitelezés is, és mindemellett a kamatok továbbra is alacsonyak, tehát fékezésről szó sincsen.